Ki tart előbbre az életben? Aki különköltözött a szülőktől és albérletben lakik vagy az, aki mamahotelban lakik, viszont van egy saját kocsija? Amit az egyik lakbérre költ, a másik azt az autóra költi.

Szerintem az albérletes.

Van egy autód? Ok. Meg tudsz élni egyedül is, tudsz vezetni háztartást, van egy saját privát életed? Ez inkább valami, amire azt mondjuk, hogy előrébb van.

Az autó csak mobilitás és kész. Persze, sokszor jól jön, de sok esetben meg egyszerűen helyettesíti a tömegközlekedés.

A-ból B-be már 3 évesen is el tudtál jutni. Totyogva, meg azzal a fura motorizével:D Csak a mérték változik az autóval.

Önállóan lakni viszont egy mérföldkő az életben, még akkor is, ha nem saját lakásban történik.

Aki külön költözött.

Egyrészt, az autó egy önállótlan embernek egy kicsinyes luxuscikk. A kocsijukra a prolik szokták verni a faszuk, mindenki másnak inkább csak szükséges rossz. Az illető elver egy csomó pénzt a komplexusaira, hátráltatja a lakásvásárlását ezzel a költekezéssel, szívja a szülei vérét. Szép dolog a szülői szeretet, de tudod ki akarja a felnőtt gyerekét kerülgetni otthon öregen, akit reményei szerint nem egy életképtelen csődtömegnek nevelt?

Aki albérletbe költözik, az megtanul felnőttként élni. Az emberek jelentős részének nem igazán lesz lehetősége lakást vásárolni, szóval ez egy teljesen normális lépés szerintem a felnőtté válásban. Az illető életképes, megél egyedül, van privát szférája, nem zavarja a szüleit este, ha fennmarad késő esti vacsorát készíteni, hívhat át barátokat, párt, nem kell senkit kerülgetni.

Szerintem ez az igazi prioritás. Otthonmaradni keresőképes felnőttként csak akkor indokolt, ha az illető teszi félre a pénzt, mint a kisangyal és belátható időn belül saját lakást vesz belőle. Akkor azt mondom, oké.

Én erre nem tudok válaszolni, szerintem sem az albérlet, sem az autó nem olyan életesemény, amire kijelenteném, hogy a gazdája elért valamit.

Ha választani kell, akkor a külön költözést választanám, mert az önálló lábakon megállás komolyabb kihívás. Akinek van egy szép, viszonylag új autója mamahotelben, arról először az jut eszembe, hogy ha nem az autóra költötte volna a pénzét, nem kizárt, hogy egy saját ingatlan sem lenne elérhetetlen.

Ugyanakkor attól mindig kirázott a hideg, amikor valaki a jól működő mamahotelből kivesz egy drága albérletet, csak azért, mert még semmit sem ért el az életben. Az albérlet egy k.rva drága, és k.rva hasznos eszköz, de önmagában nem jó cél. Az autóra ez még jobban igaz.