Ki, meddig tűri el, viseli el, hogy a főnöke napi szinten arrogánsan, lekezelően válaszol a kérdéseire? Nálatok mi a határ? Sajnos a felmondáson gondolkodom, hiába próbálom ignorálni, nem magamra venni, nekem sajnos nem megy.

Egyetértek a 8-as válaszolóval.

Préda vagy, ezt látja, és ki is használja.

Nyilván ezt nem kell tűrnöd.

Velem "hangosan beszélt" a mostani főnököm egyszer, mindenki biztos volt benne, hogy másnap nem megyek be dolgozni, valószínűleg beteget jelentek.

Bementem, mintha mi sem történt volna. Mindenki csodálkozva nézett rám. Többen is mondták, hogy ők elsírták volna magukat előző nap, ha velük ez történik.

Annyit reagáltam rá, hogy én minden megnyilvánulást az illető eszéhez értek. Ebből biztosan sejthető, hogy milyen kategóriába soroltam át a főnököm. :)

Egyébként azóta napi szinten megkapja tőlem ezt, csak én másképp alázom. Az jobban fáj neki, hidd el! Azóta nyugi van. Persze bocsánatot azóta sem kért. De azt borítékolom, hogy soha többet nem fog hasonló előfordulni. Nem azért, mert én megakadályozom, vagy leszámolok, hanem azért, mert megtapasztalta, hogy én nem vagyok préda!!!! Ezt pontosan azzal tudattam vele, hogy bementem másnap dolgozni, mintha mi sem történt volna.

A történethez hozzátartozik, hogy a mostani kollégáim nem tudják, hogy az előzmény életemben én mennyi szarházi főnökkel dolgoztam együtt, tehát sikeresen edződtem általuk. Ez a mostani azokhoz képest lófütty volt.

Nem kell tűrnöd. Ha van módod, lépj, mert az egészséged sokkal, de sokkal fontosabb!

Az elsőre én is rámentem. Nehéz volt a padlóról felállni. Akkor döntöttem el, hogy soha többet még egy ilyet. Ha még egy hülye szembe jön velem valaha, átveszem a dolgok felett az "irányítást". Persze ehhez kell egy megedződött, erős személyiség is. Nem egyik napról a másikra vérteztem fel magam a hülyék ellen.

Ne vacakolj vele, az elsőre mindenki rámegy. Neked most az kell, hogy lelépj (méltósággal), majd újra felépítsd magad. Akkor jön el az, hogy belátod, senkinél nem vagy rosszabb, és nem fogod engedni, hogy bárki máskor így kezeljen. Minden fejben dől el. EZ BIZTOS! Neked most idő kell. Add meg magadnak. Ezt az időt nyugisan kell eltölteni, hogy a fejedben (lelkedben) rendet rakj. Az pedig egy szar munkahelyen nem fog menni. Ki kell abból a közegből lépned!

Mindenhez idő kell! Ne sajnáljuk magunktól ezt az időt és ne siettessünk semmit.

Ő is teremt. A végtelen kegyelem jóvoltából kap bőven teret bizonyítani... Ti, akik többet kaptok a végtelen kegyelemből, asszisztáltok ahhoz, hogy rendkívül sok alkalma nyíljon jobban megismernie önmagát. Mindenki szenved a történetben, ezért van az, hogy minden más úgy néz az emberre, mint valódi harcosra. Meg hát azért, mert nem látják a valódi harcokat.

Neked csak a belső csendedre van szükséged, hogy utat tudjon villantani. Kérheted a Mindenhatót, hogy segítsen, de szerintem bőven elegen kérjük általánosságban is, ne aggódj, azt mondom. Belül tudni fogod, mihez kapod AZT az erőt. Ha nyugodtabb leszel tőle, készülj fel a totális csalódásra szerintem! Nincs azzal baj, a hitetlenség nem ott kezdődik, hogy megvéded magad mentálisan, teljesen önállóan! Nyilván ha nem, nem. Tudnod kell, mihez kérj erőt. Vágod: kérjetek, és adatik nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és megnyittatik. Rengetegszer elhangzik a Bibliában, főleg Jézus szájából: "Ne félj!"

Viccelsz? Át tudod gondolni, mit szeretnél?

22-es, 24-es válaszoló vagyok.

A "hitre" nem én tértem át a beszélgetés során, nem vagyok hívő, nem hiszek benne, hogy más megoldja helyettem a problémát. De az biztos, hogy a magad ura vagy. Ha nő vagy, még könnyebb a dolgod, mert jó esetben van női ösztönöd/megérzésed. Tessék hallgatni rá!