Az emberek nagy többsége miért nem szereti a munkáját? És miért nem vált, vagy tanul tovább?

Amúgy meg ez a miért nem vált...?

Én debreceni vagyok, ide jóformán csak összeszerelő üzemek jönnek, a kisvállalkozások meg mennek tönkre, lassan nincs mire váltani, csak 3 műszakos sormunkára. Oké, meg elmehetsz IT-operátornak havi 180 ezerért.

"És még tudnám folytatni."

Inkább nézzük meg, mennyire reális ezeken elindulni!

"Idősgondozás"

Ahhoz azért megfelelő hozzáállás és lelkület is kell. Vannak olyan munkakörök, amik nem azért nehezek, mert maga a munka fizikailag olyan hú, de nehéz lenne, hanem mert lélekölő az egész.

"targoncavezető"

"szobafestő"

"árufuvarozó"

És ez kinek lenne előrelépés? Cseberből vederbe. Egyik repetitív, kellemetlen munka után a másik.

Persze, kérdés, hogy mihez képest? A gyári szalagmunkához képest biztos előrelépés.

"rövid pedagógiai képzések"

Ha szeretne az ember kis fizetést, akkor mindenképp jó ötlet. ;-) Túl azon, hogy a pedagógiai pályához is megfelelő hozzáállás szükséges. Akikben ez megvan, azok többsége eleve pedagógiai irányban tanult tovább.

"számítógép szerelő"

Ezen nevettem a legjobban. 1-2 hónap tanulással számítógépszerelő. Aha.

Igen, tényleg van ilyen tanfolyam. Szép éldája a "papírgyártó" tanodáknak, akik használható tudás nélkül adnak "papírt" a jelentkezőknek. Enneklegfeljebb akkor van értelme, ha egyébként komoly szaktudása van az illetőnek ezen téren, csak épp papírja nincs még róla, és valahol ez elvárás. De 2 hónap alatt garantált, hogy nem fog érteni hozzá. Az informatikában pedig így is túlkínálat van gyéren képzett munkaerőből. Csak és kizárólag szerelési munkára nagyon kevés helyen vennének fel embert. Nem lesz külön munkatárs, aki megállapítja, hogy egy számítógépnek mi a baja, összekészíti, amiket cserélni kell, és odaadja a "szerelőnek", hogy akkor most ezeket cseréld ki. Ezeket rendszerint egy ember végzi. Egy 2 hónapos tanfolyam után pedig megnézném, hogy mit csinálna a munkavállaló, ha odatennének neki egy gépet azzal a problémával, hogy néhány naponta adott bluescreen hiba jelentkezik, határozza meg a hibát, és orvosolja.

Egyébként, ismét kérdezem, te dolgoztál már egyáltalán életedben?

Menjél el targoncázósnak egy raktárba, tölts el ott mindennap 8 órát az életedből+utazás, aztán 1-2 3ven belül rájössz majd, miért utál mindenki dolgozni.

"az embernek elég sok mindenből van lehetősége kimászni, ha akarja"

Meg ha a körülményei és a lehetőségei is engedik.

Igen, példákat én is tudnák hozni. Csak azok az emberek más bőrében nem 3-4 diplomát nem tudtak volna szerezni, de lehet, még egyet sem.

"Továbbra sem akarok negatív fennhangon beszélni arról akinek ez nem sikerül vagy nem akarja"

Dehogynem.

Már a kérdést magát is amolyan passzív-agresszív módon tetted fel, és nem tudod megállni, hogy ne kötekedj, vagy becsmérelj másokat.

"de tényleg úgy érzem hogy aki akar, annak van lehetősége"

Frászt.

Nekem nincs nagy bajom a munkahelyemmel meg a munkatarsaimmal, én azt utálom benne, hogy túl sokat el vesz az életemből. Heti 5 nap napi 8 óra az átlagos munkahely, az ember gyakorlatilag a szabadidejében a munkát piheni ki... Munkás ember vagyok ígyis jóval túl vagyok képezve ahhoz amit csinálok, ehhez csak láncfűrészkezelői engedély kell meg jogsi. Nekem van érettségim is meg egyéb szakmai papírok amivel nem megyek semmire.

Mondhatnád, hogy kezdjek el valami irodai munkát kitanulni és akkor dolgozhatnék otthonról vagy fuggetlenednék és dolgozatok taiföldről meg ilyenek de az azért nem úgy megy. Én ilyen programmozasokhoz meg az informatikához nem nagyon értek, szóval ha nekiállok beletanulni abszolút 0-ról kéne kezdenem és HA sikeresen elvégzem akkor olyanokkal kell 30 évesen megkuzdenem a munkaerőpiacon, akik már ebbe nevelkednltek gyerekként 😀 0 tapasztalattal az önéletrajzomban.

A másik, meg nem olyan egyszerű egy felnőtt embert visszaultetni az iskolapadba. Nemrég részt vettem egy angol tanfolyamon, csak heti két óra volt, de alig bírtam ki. Más elethelyzetben vagyok, hogy én az osztályban tanulgassak mmeg felelgessek, rosszabbul éltem meg mint a munkaórákat. Szóval ezért nem egyszerű.

"Heti 5 nap napi 8 óra az átlagos munkahely, az ember gyakorlatilag a szabadidejében a munkát piheni ki"

Egyébként igen, én is ebben látom az alapvető problémát. Az ember szinte az egész életét a munkahelyén tölti+utazás, a többség nem a cég mellett lakik. Egyszerűen nincs semmire idő.

Most itthon vagyok a kisbabámmal, hát ég és föld a különbség, pedig egy csecsemővel is van meló bőven, de huh, micsoda minőségi változás ez...

Ha 4-5 órákat elegendő lenne dolgozni, még gyári munkára is szívesebben menne az ember, mert azt a kis időt kibírná. De napi 8 óra mindenféle melóból rengeteg.

Te azt nem veszed észre, hogy az embereknek van lelkük, személyiségük, és vágyaik. Hangoztatod ezeket az ósdi közhelyeket, hogy "ha valami bajod van, miért nem váltasz?", meg hogy "mindent el lehet érni, csak akarni kell". Mintha valami kattintásvadász "motivációs" blogból másoltad volna ki ezeket a "hatalmas életbölcsességeket".

A világ, és az emberek nem így "működnek". Az egy hatalmas nagy önámítás, hogy akarattal mindent el lehet érni. Az akarat KELL hozzá, de önmagában semmire sem elég.

Vegyünk egy példát! Adott egy 30 éves, szakmunkásképzőt végzett nő. Jelenleg takarítóként dolgozik. Van két gyermeke, a férje elvált tőle, és van egy lakáskölcsöne. Milyen lehetőségei vannak? Helyezkedjen el az eredeti szakmájában, ami dísznövénykertész, és amit csak azért végzett el, mert a középiskolai felvételinél pocsékul teljesített? Ha akarna sem tudna, mert a közelben nincs olyan munkahely,ahol ilyen munkakört betölthetne. Legyen máshol takarító? Ebben van ésszerűség, de ott van a másik oldalon az, hogy egy egyelőre stabil állást adna fel egy bizonytalanért. Mi lesz, ha próbaidő alatt felmondanak neki? Mi lesz, ha az a munkahely még rosszabb lesz? Ha a merészsége miatt munka nélkül marad, ki fizeti a lakáshitelt, ki tartja el a gyerekeit? Bőven van ebben kockázat.

Vagy menjen el tanulni? De miből? És hogyan? 30 éves. Legutoljára 13 éve tanult, és azért a szakmunkásképző nem az a hely, ahol mély közismereti tudást szerezhetne az ember. A lehetőség megvan rá természetesen, 2 év tanulással leteheti az érettségit. De most aki legutoljára úgy igazából 16-17 éve, még általános iskolásként tanult, és akkor sem tartozott az élmezőnybe, annak ez reálisan teljesíthető cél? Úgy, hogy mellette ott van a két gyerek, meg a munka? Persze, lehet, hogy vannak érettségi nélkül is elvégezhető tanfolyamok, de azok a munkakörök zömével olyanok, amikben nem egy öröm dolgozni. Szintén cseberből vederbe.

Vagy költözzön külföldre, mert ott mekkora lehetőségek vannak? Hadd ne részletezzem, hogy egy hitellel terhelt lakás mellett, 2 gyerekkel ez azért nem olyan ideális és könnyű megoldás.

Vagy legyen vállalkozó? És miből indítsa el a vállalkozását?

Az élet nem mindig szép, és reményekkel teli. Az ilyen sokdiplomás sztorikban mindig van valami nagyon kedvező körülmény, ami segíti az egyént a céljai elérésében. (Vagy lemond valami olyasmiről, amiről 99% nem mondana le.) Tudok olyanról, aki szülés után otthagyta a férjét a gyerekkel, mert a gyerek csak hátráltatta volna a karrierjében. És igen, elérte a céljait. De milyen áron? Olyanról is tudok, akinek 4 diplomája van, de a gyereket gyakorlatilag csak a férj nevelte, mert anyucinak egyfolytában tanulnia kellett. A férj vállalkozói jövedelméből meg bőven jól éltek addig, ameddig a nő a karrierjét egyengette.