Az emberek nagy többsége miért nem szereti a munkáját? És miért nem vált, vagy tanul tovább?

Miért nem tanul tovább? Mert a legtöbb embernek nincs rá lehetősége, vagy képessége.

Miért nem szeretik? Mert a legtöbb munkahelyen komoly visszásságok vannak, ami ellen "ciki" kiállni.

Azt azért vedd figyelembe, hogy az emberek azért töltik a szabadidejüket feleslegesnek tűnő játékokkal meg egyebekkel, mert kell a lazítás, a pihenés. Nem mindenki tud folyamatosan 110%-on pörögni és teljesíteni. Sokaknál, ha pihenés helyett tanulnának, annak alig lenne eredménye. Mint egyetemista mondom ezt, és velem is ugyanez a helyzet. Inkább sz.pok azzal, hogy 2-3 nap alatt tanulom meg azt a mennyiségű tananyagot, amihez 1 hét kellett volna, mint hogy feleslegesen szenvedjek a tanulással olyankor, amikor nem fog agyam.

A munka meg egy olyan dolog, hogy nagyon sokan egyáltalán nem dolgoznának, ha megtehetnék. Nincs belénk kódolva, hogy arra vágyjunk, hogy valaki más szabályrendszere szerint nap mint nap dolgozni akarjunk. Ez nem természetes dolog, és a munkahelyek jelentős többségénél nincs figyelembe véve, hogy neked más lenne a napi ritmusod, mint amit ott elvárnak, az se érdekel senkit, hogy épp szar időszakod van, és inkább otthon kéne pihenned, mint a munkahelyen szar teljesítménnyel lehúzni a napokat. A kivehető szabadság mennyisége egy vicc, a munkaidő hosszával egyetemben. Az emberek többsége a munkahelyén tölti az idejének a nagy részét, miközben a családjára alig jut ideje. És ezt az időt nem adja vissza nekik senki, nem kompenzálja semmi. És igen, vannak azok a szerencsések, akiknek összejön, hogy keveset és rugalmas munkaidőben dolgozzanak. De a legtöbb munkahely nem ilyen, és a nagy többségnek nem jut ilyen hely. Hiába tanulsz tovább és tovább, semmi sem garantálja, hogy azzal jobb munkaidőt nyersz magadnak valahol. Még a jobb fizura sem garancia, ráadásul a túlképzettség sokszor hátrány az álláskereséskor, mint előny.

Ez egy elég összetett probléma, és mint a legtöbb dolog az életben, ez sem fekete-fehér.

"Tudom hogy sokaknak van gyereke"

Igen. Egy családos ember pedig nehezen engedheti meg magának az instabilitást.

"akár csak egy 1-2 hónapos képzés erejéig is- mindenhol és mindenki számára van valami amivel el lehet indulni egy jobb irányba"

Ne haragudj, de az ilyen 1-2 hónapos képzések zöme annyit is ér. Az ember elszór rá párszázezer forintot, eleve nem kis kiadás, és akkor kapnak egy papírt, amivel jobb esetben 10%, hogy felveszik valahová.

"holott a candy crushban elég szép helyen tart és jónéhány sorozatot is kivégzett már"

Azért ne keverjük a produktív időt a pihenéssel!

Igen, ha az ember napi 16 órán át maximálisan friss lenne, emellett semmi más dolga nem lenne, akkor akkor bőven lehetne ideje tanulni. Csak az ember nem így működik, hogy a munka után akár szellemileg, akár fizikailag, akár mindkét módon elfáradva rohan a tanfolyamra, ott eltölt 2-3-4 órát, és utána még 3 órát tanul, hogy elmélyítse az aznapi anyagot. Egy hszonegykét évesnél ez még járható út. 30-40 évesen már kevésbé.

"Csak nem értem hogy miért él így a mai, lehetőségekkel teli világban"

Mert ez nem egy lehetőségekkel teli világ.

Lehetőség gyermekkorban van, amikor tanulhat az ember. Hadd ne ecseteljem, hogy ez is mennyire sok tényezőn múlik, és csak kisebb részben az ember szabad akaratán. Függ a környezettől, a családtól, az iskolától, az anyagi helyzettől, stb. Aki pedig 10-12 éves korában már láthatóan rossz úton jár, azt szinte lehetetlen visszazökkenteni a vélhetően helyes irányba. Amikor 25-30 éves korában meg eszmél, hogy neki ez nem jó, akkor meg nagyságrendekkel nehezebb már bármin változtatni.

"Mindenki álmokkal, tervekkel indul (általában), és ez siklik ki valahol."

Ez így igaz.

Ennek több oka is van. Egyrészt: gyakorta nincs reális képük az embereknek a saját képességeikről és lehetőségeikről. Láttam én már orvosi pályáról álmodozó gyereket, aki végül fodrász lett, mert oda vették fel. Hol siklott ki a pályája? Lehet, hogy ott, amikor gyerekként elveszítette érdeklődését a világ megismerése iránt. De lehet, hogy egyszerűen csak ennyire képes. Tetszik vagy sem, de nem mindenki képes mindent elérni. Én se leszek soha sem űrhajós, sem énekes, mert utóbbihoz nincs tehetségem, előbbi meg túl nagy falat lenne. De van, amiben jó vagyok, és szeretem is csinálni. Szép dolog álmodozni, de az is legalább ennyire fontos, hogy az ember teljesíthető célokat tűzzön ki maga elé, és az sem árt, ha van terve arra is, ha az nem sikerül.

A másik ok az ember személyiségfejlődésében keresendő. Mondjuk ki: ma nincs nívója a tudásnak. Aki nem a bandázós-piálós vonalat követi, azt elég gyakran kiközösítik. Sőt, sokszor elég egy jobb tanulmányi eredmény, hogy az ember "kihúzó" legyen. Főleg olyan környékéken, ahol egyébként is hátrányosabb helyzetűek élnek. Az álmok meg semmit nem érnek, ha nincs mögöttük igyekezet. Igyekezet nélkül pedig nem fog olyan munkát találni, amit nem utál. Csak amikor erre rájön, akkor már késő.

Szerintem elég egyértelmű. Nagyon nehéz munkát találni, ha az embernek van bármiféle elképzelése azzal kapcsolatban, hogy milyen munkát szeretne végezni, milyen munkaidőben, hol stb. és a képesítéseit, illetve az egyéni képességeit vagy helyzetét is figyelme veszi. Erre sokan rávágják, hogy "luxus", "csak derogál a munka" meg "aki dolgozni akar, az tud" stb., de a valóság szerintem nem ennyire egyszerű. Mindenkinek vannak olyan kritériumok, amiket szem előtt szeretne vagy kell tartania pl. nem mindenkinek áll módjában elköltözni egy másik térségbe a munka miatt, valakinek a gyerek óvodájának a nyitva tartását is be kell kalkulálnia, valakinek a tömegközlekedésre kell hagyatkoznia jogosítvány és / vagy autó hiányában, valakinek nagyon speciális végzettsége van stb., stb., most csak gyorsan felsoroltam pár dolgot. Azt pedig mind tudjuk, hogy sok helyről nem is jeleznek vissza stb., tudjuk hogyan működik. Emellett a legtöbbeknek muszáj dolgozniuk, hogy pénzt keressenek és magukat vagy akár a családjukat is el tudják tartani. Munka mellett pedig nagyon nehéz tanulni, és itt azt is figyelembe kell venni, hogy már nem nagyon vannak 1-2 hónapos tanfolyamok, a tanfolyamok elég drágák, a levelező képzésekre is be kell járni és nem mindig összeegyeztethető a munkával (pl. ahol én tanulok a hétfő és a kedd van kijelölve levelezős napnak, biztos nagyon örülnek neki), nem mindenki él olyan helyen ahol vannak helyben elérhető képzések és ilyenkor az ingázást is bele kell számolni mint plusz idő és pénz stb., szóval ezt nagyon nehéz jól kivitelezni. Valamint szerintem ez kortól is függ mert egy idősebb ember, aki már mondjuk 30 éve ült utoljára az iskolapadban valószínűleg nem fog egyszerűen visszarázódni a tanulásba, én ezt is abszolút meg tudom érteni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezek például sokszor szerepet játszanak abban, hogy az emberek inkább választják a rosszat mint a bizonytalant, vagy egyszerűen csak objektíven nézve nincsen jobb lehetőségük.

Például apukám sem elégedett a jelenlegi munkahelyével, de nem vált és teljesen megértem, hogy miért nem. Vidéken él, ahol kevés a munkalehetőség és eddig nem talált jobbat sem munka sem anyagiak szempontjából, a meglévő szakmái ma már nem használhatóak (megszűnt maga az ipar és valószínűleg már ő sem bírná fizikailag), le van százalékolva, egészségügyi problémái is vannak, bőven elmúlt 50 éves, már nem akarna egy teljesen új dologba belevágni vagy mindent maga mögött hagyni és elköltözni máshová, ez anyagilag is nagy tehert jelentene számára stb., teljesen megértem. Én még fiatal vagyok és azt gondolom a szüleim generációjához képest sokkal rugalmasabban gondolkozom és már az "élethosszig tartó tanulás" korában nőttem fel, de például én is kétszer meggondolom ezeket a döntéseket és úgy látom, hogy az a "sok lehetőség" azért nem mindenki számára elérhető... Például én is szívesen végeznék még el valamilyen tanfolyamot vagy járnék még egyetemre x évig, de mikor összeszámolom mennyi pénzre van szükségem ahhoz, hogy kifizessem az albérletet, a kaját, a rezsit, a közlekedési bérleteket stb., akkor azért bonyolódik a történet. Ugyanezt tudom elmondani a munkakeresésről is. Azért nagyjából nézegetem a lehetőségeket, elküldöm egy-egy helyre az önéletrajzom ha valami megtetszik, de alapvetően örülök neki, hogy ugyan nem álmaim munkahelyén vagyok, de legalább meg tudok élni és most úgy szimplán "vagyok". Örülök, hogy most picit meg tudtam nyugodni mert az egyetem szerintem sokszor nagyon túlpörgeti az embert, nekem állandóan kattogott az agyam, folyamatosan stresszeltem valamin, nem semmi megfelelési kényszer alakult ki bennem stb. és örülök neki, hogy most már kezdem elengedni ezt és nem akarok görcsösen fejlődni, tanulni, tervezni a jövőt stb., hanem picit meg tudok nyugodni, le tudok lassulni és egyszerűen csak élhetek, azt értékelve amim éppen van és ahol éppen tartok.

Annyira "imádom" az "Én megmondom a frankót" hozzászólókat...:

"És miért nem vált, vagy tanul tovább?":

Mi van akkor, ha valaki tanul, de van egy alapbetegsége, ami miatt korlátozva van a munkahely váltási lehetőségei? Viktorta elintézett mindent ebben az országban, amit "köszönünk".

"Az emberek nagy többsége miért nem szereti a munkáját?": Az emberek nagy részének a manin kívül egymással van bajuk, hogy nem tudnak egymással normálisan viselkedni, cselekedni. Pl.: egy ügyfél-szolgálatosnak nyugisnak kell lennie akkor is, ha a "tisztelt ügyfél" őrjöng. Ezt lehet bírni egy darabig, de kiég az ember, és akkor "lehet" váltani...

Gondolkodjál már máshogyan is, kérlek...

Ja, hát ezek a munkák, amiket leírtál, aztán pont olyanok, hogy, ezeket majd szeretni fogja az ember. 8-10 órában öregek fenekét pucolni, még havi 130 ezerért dajkáskodni és árut fuvarozni :D

Mellesleg, elárulom, hogy OKJ-szintű szakmai képzést már csak 2 éves tanfolyamokkal szerezhetsz, szobafestőnek vállalkozni el sem mehetsz ilyen 1-2 hónapos képzéssel.

Manapság annyira ellehetetlenítették a felnőttképzést, hogy pl. egy 3 műszakos munkarend mellett lehetetlen elvégezni bármit, nem enged el a munkáltató.

De egyébként, hiába él a fiatalokban az illúzió, hogy mik akarnak lenni, ha a tényleg izgalmas/érdekes munkákból kevés van.

Tudod mi kell ma, főleg Magyarországon? Bolti eladó meg gyári munkás, ebből kell a legtöbb, ez az igazság. Nem régészekből meg űrhajósokból.