Egyes munkahelyeken a jó régóta ott dolgozók miért képzelik azt, hogy nekik alanyi jogon jár a lazsálás, meg a tetszőleges késés?

Leginkább gyárakban meg segédmunkában látni ilyeneket. De én láttam már étteremben is. Az ugye az alap, hogy szeretik játszani a főnököt a fiatalabb kollégának. Meg ők maguk szeretik elhúzni a szüneteket, egy műszak alatt minimum ötször kimenni dohányozni, meg félórákat késni kezdéskor, ugyanennyivel korábban elmenni. De ha egy nem régóta ott dolgozó teszi ezt, akkor még ők szólnak be neki. És ha az visszaszól, hogy mi az, hogy neki szabad, neki meg nem, akkor azt felelik, hogy ők már x éve ott dolgoznak, majd ha ő is ott lesz annyi ideje, talán majd megteheti, addig legyen szíves guruljon-pattogjon. Ha valamiért áll a gép, akkor se lazsáljon, hanem keressen valami tennivalót, míg ő dohányozgat.

Az ilyenek mégis mit képzelnek magukról?