Milyen szabotálási módszerek vannak a már nem kellő alkalmazott ellehetetlenítésére?

Engem majd 20 évnyi munkaviszony után az utolsó évben az alábbiakkal akartak "önkéntes " távozásara bírni

a) saját 10 éve önálló használatú iroda elvétele és egy közös iroda sarkába való áttelepítés egy selejtezett széteső asztalhoz

b) minden pénzkezelési jogosultság elvétele, 1 fillért se vehettem át

c) a belső telefonhálózat kódjának elvétele, kimenőt nem tudtam indítani csak ha pitiztem valakinek (egyedüliként a cégnél)

d) saját emaul fiók elvétele minden levél csak másolatban jöhetett nekem (egyedüliként a cégnél)

e) fontos iratok "véletlen " akár több hetes késéssel történő továbbítása, majd számonkérése miért nincs kész tegnapra az amit eleve 3 hét késéssel kaptam meg

f) a céges éves jutalmazásból való kihagyásom (egyedüliként a cégnél)

g) a nyári szabiról való visszarendelés (lett volna, csak b****tam visszamenni)

h) jogásszal való fenyegétés kártérítés ügyében levélben (amit szintén jogásszal megválaszoltam, erre bekussoltak)

És ezek EGYIKE SEM JÖTT BE.

Nem mentem el.

1 évig tartott a huzavona de akkor se "volt kedvem " elmenni

Erre 1 év után végkielégítéssel mindennel elbocsátottak. Én bírtam tovább. Nyertem.

11 és 12 leírta a választ, én is ilyen esetről tudok.

Magyarul ilyenkor jogilag úgy tehetik meg, hogy felajanlanak más feladatkört amit vagy elfogad vagy nem, nyilván számára kedvezőtlenebb dolgokkal... és szivatják amíg meg nem unja.

Ha legalább 10 éve lennék a cégnél, fixen nem mennék el bármennyire is próbálnának szivatni.

Igazából vissza is vágnék, szerintem nincs olyan ember aki netudna a főnökével kibaszni, ha az szopatná :)

"fixen nem mennék el bármennyire is próbálnának szivatni."

Én is PONT EZT gondoltam és vittem amíg tudtam!!

Csak aztán amikor a kezembe adták azt a bizonyos papírt onnantól minden mindegy volt. De akkor se adtam meg azt az örömöt annak a mocskos szardarabnak ( = a főnök) hogy felmondok. Nem mondtam fel, kénytelen volt kirúgni, 4 havi végieg stb... mindent perkált szépen az utolsó fillérig. Megmondtam neki, jogász nézi át a záró számolást és ha 5 ft is hibádzik azonnal bíróság.

Nem is hibádzott.

Nekem olyan érzésem van, hogy a kérdező nem a munkáltató, aki ki akar tenni valakit, hanem a dolgozó, akit ellehetetlenítettek.

Egyébként az én tapasztalataim a szívatás, velem néhány helyen a leggenyább munkákat végeztették, olyan dolgokért szóltak be, amit másnak elnéztek.

Ezekkel a "szabotálásokkal" az a baj, hogy minél többször kerül egy ilyen helyzetbe a munkavállaló, annál kevesebb helyre mer jelentkezni a továbbiakban, hisz ilyenkor elhitetik vele, hogy ehhez sem ért, ahhoz sem ért, pedig csak okot kreálnak, hogy megszabaduljanak tőle.

És ha az ilyenek miatt ez a munkavállaló tönkremegy (anyagilag is, lelkileg is), elveszíti a lakhelyét, leépül, depressziós lesz vagy ki tudja mi történik még, ki vállalja a felelősséget? Az ő magánügye és béna volt, így járt? Rossz volt a hold állása? Így alakult? Nem, ez nem az ő magánügye. Más állásával való játszadozás -főleg egy ilyen helyzetben- olyan társadalmi bűn, amire nincs bocsánat.

15! Én is így voltam vele, hogy csak azért sem megyek onnan, bárhogy vagyok szívatva. "Kiéheztetés" lett a vége, melynek a lényege az, hogy addig addig lehetetlenítenek el, amíg elegem nem lesz és magamtól nem megyek.

De mivel szívósan ott maradtam és mindennek ellenére végeztem a munkámat (pedig már totál készen voltam tőlük), tiszteletünk jeléül honorálták kitartásomat és elszántságomat egy felmondással.