Hogyan tudnám elfogadni hogy dolgozom?
Úgy érzem túl korán kezdtem el dolgozni, tanulhattam volna még.
19 éves vagyok, mindig is mentem diákmunkára és maszekolni. Ott hagytam az iskolát mert pénzt szerettem volna keresni, mert úgy voltam vele hogy minek érettségizni ha nem kapok érte pénzt és nem tudok venni a barátnőmnek semmit? Érdekes gondolat volt ez tudom. Félreértés ne essék, nem akarok visszamenni tanulni. Viszont nagyon nehezen tudom elfogadni hogy mindennap felkelek 5kor és megyek. Hogyan programozzam be magamban hogy: Nekem már pedig dolgoznom kell, ez az élet része? Vagy ezt nem is lehet csak beletörődni? Köszönöm előre is az értelmes válaszokat. BUÉK!
Nézd a pozitív oldalát!
Sok embernek gondot okoz kiszállni az iskolapadból, szembesülni a valósággal,hogy tényleg oda kell állni és önéletrajz, állásinterjú, helytállás egy munkahelyen.
Tanulni bármikor lehet.
Nyilván szerencsés az, akinek a családi háttér lehetővé tette,hogy egy jó sulit befejezve eldönthesse mit akar igazán csinálni.
De az a tapasztalat,amit fiatal felnőttként munkába állva szerzel sem rossz "képzés"
Én legalábbis így fogtam fel mindig.
17 évesen egy szakmunkásképző után büszke voltam magamra,hogy nem támogatnak otthonról.
Munka mellett tanultam mindig. Így is lehet haladni, boldogulni,akkor is ha nehezebb.
Engem megerősített ez a dolog, tudom mennyit érek,mire vagyok képes, anélkül,hogy túlértékelném magam.
Egyszerűen csak megtaláltam a helyem a világban azzal a mentalitással,hogy nálam a pohár félig tele,nem pedig félig üres.
Nekem ez már a sokaidik életem ezen a fostos bolygón, de még mindig nem tudom, hogy fogadjam el.
Már megszoktam, de még így is ilyen..., eeeehhh érzés.
Hát az érettségit azért illő lenne megcsinálni, meg mellé valami szakmát. Akkor máris jobban keresnél, lehet, hogy nem kellene 5-kor kelned és nem élnéd meg ezt ennyire tragikusan.
Én nem azt mondom, hogy szeretek dolgozni, de ez az élet megkerülhetetlen része, ahogy valaki fentebb is írta, muszáj. Hacsak nem születik az ember egy ultramilliárdos családba, vagy nem nyeri meg a lottót, de ez a társadalmunk elég szűk rétegét fedi csak le. Szerintem érdemes lenne olyan szakmát választanod, ami érdekel, akkor nem fogod ezt az egészet kínlódásnak megélni. Én elégedett vagyok a munkahelyemmel, érdekes területen dolgozom, olyanon, ami már hosszú évek óta érdekel, így nem élem meg különösképpen nagy tehernek. Persze, vannak nehezebb napok, meg amikor nincs kedvem bejönni, de aztán belegondolok, hogy szükségem van a pénzre, hogy tudjak szórakozni, kikapcsolódni.
#5-nek igaza van, 19 évesen most fontosnak érezted, hogy minél hamarabb pénzt keressél, de könnyen kiderülhet pár év múlva, hogy az érettségi vagy a szakmunkás bizonyítvány hiányzik a továbblépésedhez, ahhoz, hogy megkapj valami állást pl.
Sajnos olyan bürokratikus ez a világ, hogy sokszor nem elég, ha nagyon jól tudsz valamit csinálni, hanem papír is kell róla.
Most még fiatal vagy, nincsen gyerek, család, komolyan azt javaslom neked, hogy érettségizzél le és csinálj meg egy vagy akár több szakmunkás bizonyítványt is, mert kelleni fognak neked ezek a papírok később, amikor már lehet, hogy sokkal nagyobb erőfeszítés lesz megszerezned őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!