Az igaz, hogy leader szemléletű vezetők, vagy olyan munkahelyek, ahol normálisan használják a menedzsment iskolák tanításait nem léteznek?

Anyával beszélgettünk a cégkultúrákról. Szerinte, olyan, hogy a főnök az operatív megvalósítás akadályainak az elhárításában segít, vagy érdekli, hogy a dolgozónak milyen nehézségeken, és hogyan kell megverekednie az eredményért nem létezik. Hanem, a főnök csak kiosztja a feladatot, majd számonkéri, ami közte van az nem érdekli. Illetve a főnöknek nem dolga szerinte a dolgozók motiválása, az esetleges személyi problémák elhárítása a csapaton belül, vagy a dolgozók információhoz jutásának segítése. Szerinte, csak a posztkommunista módon működő személytelen cégek léteznek, ahol természetes a dolgozó kizsigerelése, hogy a folyamatok nem működnek, és, hogy az ember semmi jóra nem számíthat a munkahelytől. Továbbá, ha a dolgozó bármit szóvá mer tenni a cég felé, mer egy önálló újító javaslattal lenni, az halálos bűn, mert a dolgozó egy senki. De vissza az eredeti kérdéshez, van-e olyan főnök, aki inkább vezető, és csapatjátékos, mintsem, egy fentről megmondó, senki tahó?