Ez mennyire normális egy magyar cégtől?

Nemrégiben voltam próbamunkán egy magyar cégnél, ahová betanított munkakörben voltam dolgozni. Ez a munkakör amolyan "ha nincs szakmád, betanítunk" típusú munka. Ugye próbamunka volt, és nem mondom hogy tetszett a munkakör, de munka lenne. Félidőben a csoportvezető konkrétan letámadott a következőkkel: "Van családod?" "Vannak gyermekeid?" ezekre választ adva jött a következő, jelzem, személyi szférámba alaposan belépett: "Mi betanítunk, ám már sokszor sok mindenki lépett már le 1 év múlva, fél év múlva, vagy 5 év múlva, és mi nem akarunk veled feleslegesen szenvedni csak azért, hogy pár hónap múlva lelépj. Ha komolyak a terveid, és hosszútávon szeretnél itt maradni, akkor betanítunk, és 10 év múlva ezzel a tapasztalattal amit itt tanultál, a szakmában bárhol elhelyezkedsz. Szakmád lesz papír nélkül." A stílus az egész letámadóan ért, sőt váratlanul, mert én munkahelyet kerestem, ahol tudok dolgozni. Kollégákat lekérdezve kiderült hogy a cég a szakmunkásait a járvány kezdete óta elbocsátották és utána újra felvették őket. Ám mikor már harmadjára akarták volna felvenni újra ezeket az alkalmazottakat - szakmunkások - akkor már nem jöttek vissza. Ugye, ez egy olyan munka, ahol eléggé egymásra támaszkodnak az emberek a munka minta, és a szabadságolások sem úgy történnek, hogy csak úgy, hanem lenni kell annak a helyén embernek, aki elmegy szabira. Plusz tájékoztatás volt, ám nem nagy. A pénz elég gyengusz, egy műszak, a munka pedig fizikai, és daráló, gladiátor képző. Külön kifejezném hogy a letámadás meg az hogy akkor most ez a munkahely legyen hirtelen 10 évig a munkahelyem, úgy, hogy amit én csinálok arról soha nem lesz egy szakmai végzettségem, az egy kicsit keserédes. Az, hogy egy nap alapján válasszak 10 évre munkahelyet kifejezetten nem tetszik...