Introvertáltsággal és szociális fóbiával küzdők milyen munkahelyet sikerült találnotok?

Én jelenleg egy 4 fős cégnél dolgozom.2 ember egy külön helységben,és én egyedül egy másik külön helységben.A 4. ember a főnököm,aki viszonylag keveset tartózkodik a munkahelyen.Most mondjam hogy rám van szabva?! :D

A volt munkahelyem egy középvállalat volt.Kb. 100 emberrel dolgoztam együtt ,egy épületbe napi szinten,és kb. a felével volt közelebbi munkakapcsolatom.Minden kezdet nehéz,szociális fóbiával vagy introvertáltan még nehezebb.

De kialakult...ott többnyire rendes,normális emberekkel dolgoztam együtt.Volt egy kettő idióta,de a többség normális volt.És azért jó az ilyen közeg,főleg ha kicsit is összetartó,mert az új kollégáknak ezt a példát mutatják,aki nem volt hajlandó beilleszkedni és normálisan viselkedni az nem tudott megmaradni,nem tudott érvényesülni sem.Nagyon kellemes emlékek fűznek ehhez a munkahelyemhez,mert befogadtak,kedvesek,normálisak voltak velem.És mindig van olyan,akivel megtalálja az ember a közös hangot.Persze én a problémámból kifolyólag nem nagyon mászkáltam oda senkihez beszélgetéseket kezdeményezni...de idővel,mikor már jól ismertem azokat,akikkel a közös hang megvolt ,bátrabban is mertem szólni hozzájuk,mert tudtam hogy nem fognak elutasítóan viselkedni.

De én férfi vagyok,és ez kivételesen egy olyan téma,amiben a nők vannak hátrányban.Mert sok nő nagyon gonosz tud lenni a másikkal szemben,és jellemzően egy munkahelyen is sokszor sokan előbb foglalkoznak más dolgokkal,mint magával a munkával.A férfiaknál ez kevésbé jellemző.Könnyebb férfiként beilleszkedni.

Én önfoglalkoztató lettem, otthonról.

Nem volt más választásom, mert túl súlyos az állapotom egy bejárós munkahelyhez.

Számviteli területen dolgozom. Beszélgetni nem igazán szoktam a munkatársakkal, de szerencsém van, mert 3 másik olyan emberrel vagyok egy irodában, akik szintén nem szólnak szinte soha egy szót sem. Szóval így elviselhető a helyzet. Ha másik irodában lennék, ahol állandóan dumálnak a többiek, és nekem is be kellene kapcsolódnom, akkor teljesen biztos, hogy nem bírnám hosszú távon.

Többféle munkahelyen dolgoztam már, fizikai munkán is, irodai munkán is, de beilleszkedni sosem tudtam sehova. Az első hetekben mindig aktívan próbáltam beszélgetőtársat keresni, de úgy vettem észre, nem nagyon nyitottak felém az emberek, úgyhogy aztán feladtam vele, és lényegében egyedül voltam, nem dumáltam soha senkivel. Aztán amikor új munkahelyem lett, megint ez játszódott le. A mostani munkahelyemre már úgy jöttem, hogy nem is próbáltam barátságokat kötni, mert tudtam, hogy úgyse fog összejönni.

Eleinte folyton rosszul éreztem magam amiatt, hogy nem éreztem magam a társaság tagjának sosem, de egy idő után rájöttem, hogy mindenki más pedig "hamis barát" a munkahelyen. Igazából egymás szemében kedvesek, egymás háta mögött meg kibeszélik és fúrják egymást a vezetőség előtt. Szóval rájöttem, hogy igazából felesleges is lenne egy ilyen közegbe beilleszkedni. Inkább elvagyok magamban, csendben végzem a munkámat, így legalább az esetek többségében kimaradok a munkahelyi balhékból.

Ki gondolja egyébként,hogy kezelhető ez a dolog és van kiút ebből a fóbiából?

Aki érez reményt,akarja is,annak szívesen segítek. :)

Amúgy banyek . Ez már hányadik kérdésed ebben a témában ? Nem olyan rég ugyan ezt kérdezte valaki . Gondolom csekély esély van arra hogy nem te voltál . Különben is , a régi válaszok alapján már rég tudnod kéne hogy mit tegyél . Remélem holnap nem kérdezed meg újra . Ohh a másik dolog . Egy szociális fóbiában szenvedő ember , alapból se menne eladónak . Érted, fèl és szorong az emberektől . Akkor meg minek erőltetnè az áruházi állásokat ?

Keress más munkát . Ha már most ennyit stresszelsz rajta ....