Introvertáltsággal és szociális fóbiával dolgozni?

Szia!

Ajánlom facebookon az Introvertált Övezet csoportot, ott volt egy hasonló poszt, ahol szintén az otthoni/egyedüli munkákat gyűjtötték össze. Szerintem már az is sok segítség, ha látod, hogy nem vagy egyedül, mások is vannak hasonló helyzetben.

Azért az extrovertáltak élete sem fenékig tejfel, nekik is vannak problémáik. Ha belegondolsz, pont ők azok, akik nehezebben bírják most a home office-t.

Illetve nem bántásból mondom, de lehet, hogy az önértékeléseddel/önbizalmaddal kicsit problémád van. (Én is voltam hasonló helyzetben, és átérzem, nagyon nehéz így élni, de lehet rajta változtatni) Normális esetben motiválónak kéne lenni, hogy jól dolgozz, teljesen természetes, hogy egy ember szeretné a maximumot nyújtani a munkahelyén. Ebbe viszont nem kéne belebetegedned, nem másokhoz, hanem saját magadhoz kellene mérned a munkádat. Persze, senki nem szeret hibázni, de a hibáinkból tanulunk, nem az anyatejjel szívod magadba a tudást. Nem vagyunk félistenek, sem robotok. Sőt, a robotokat is időnként meg kell javítani. :)

Pszichológus, pszichiáter, gyógyszer. Engem ez rántott ki a sz.rból annyira, hogy ezek a dolgok már nem jelentenek akkora gondot. Mondjuk most éppen visszaesőben vagyok...

Tudom, nincs pénzed, és nem mersz elmenni, még időpontot kérni sem. Pedig muszáj meglépni. Nekem még az alkohol is segített, de szigorúan célirányosan az adott helyzet előtt használtam. Ha nem tudsz mértéket tartani, akkor inkább felejtsd el. Ha naponta használod, alkoholista leszel. Én pl. akkor ittam, mielőtt felhívtam a pszichológust (nem volt e-mail címe). Szóval ilyen korlátozott használat mellett előnyös lehet, de letompít és könnyen rá lehet szokni.

Én is ilyen vagyok, de már elég sokat fejlődtem, úgy h direkt hanyag lettem. Pl nemrég szereztem jogosítványt, és ahelyett, h direkt vigyáztam volna az oktató kocsijára, meg h nemhogy nekimenjek valaminek, csak úgy mentem a lehető leggyorsabban, és ha vmi gáz volt akkor az oktató szépen lefékezett, meg korrigált, és így egyáltalán nem volt stresszes a vezetés.

Meg elkezdtem egy helyen dolgozni, ami egy elég szr munka egyébként, és amikor olyan dolgot kellett volna csinálni ami egyébként gázos volt, és pár éve még szó nélkül megtettem volna, most egyszerűen mondtam, h nem csinálom meg ezt, és leléptem, és a nap hátralevő részében tök jól éreztem magam.

Atz csinálom amihez kedvem van, akkor gondolok, és arra amikor kedvem van hozzá. Ha van egy problémám akkor megcsinálom azt, h mondjuk egy hétig nem is gondolkozok róla, aztán ha alkalmas állapotba kerülök akkor majd megcsinálom.

Ha olyan dolgot kell csinálnom amit nem akarok, akkor ott is megpróbálom a lehető legjobban érezni magam, és mivel ez a fő szempont, már nem érdekel, ha elrontok valamit.

Persze van mikor ideges vagyok, és akkor minden borul, de már gyorsabban összeszedem magam mint régebben, amikor akár pár napba is beletelt ez. Most meg 1-2 óra.

Ja, és amit az előző írt, azt is csináltam, de ez talán nem való mindenkinek. Fontosabb dolgok előtt alkoholt ittam, vagy ha kevésbé fontos volt, akkor dohányoztam, volt h kratomot ittam. (ami talán a legártalmatlanabb ezek közül)

Telefonbetyárkodtam is folyamatosan, mert a telefonálással is gondom volt. Felhívtam webshopokat, meg mindenféle számot, és folyamatosan reklamáltam, meg sírást színleltem, meg ilyenek. Volt h ezek előtt is ittam.

Illetve van egy haverom, akinek szintén ilyen problémái vannak, és vele csináltunk ilyen hülyeségeket, volt h beállva, de volt amikor józanul. Pl hogy letolt gatyával vásárolni menni, és úgy csinálni mint ha semmi furcsa nem lenne, vagy nyilvános helyen pisilni, és akkor a durvább dolgokról inkább nem írok. Persze azokat beállva. Aztán kielemeztük, hogy miképpen gondolkozunk másképp amikor be vagyunk állva mint józanon