Szociális fóbiások/introvertáltak ti, hogy jöttetek össze a párotokkal?

Egyetemen a csoporttársam lett, legjobb barátok lettünk és utána össze is jöttünk. Ő kezdeményezett, de azért akkora abberált nem vagyok hogy ne tudjam elfogadni a közeledését

Az előző és eddig egyetlen barátomat anotalkon ismertem meg. Akkor szerencsém volt, de amúgy nagyon nem ajánlom azt az oldalt ismerkedésre.

Középsuliban évfolyamtársam lett. Egyszercsak rám írt facebookon, beszéltünk pár szót, másnap találkoztunk a suliban. Aztán suli után elmentünk sétálni. Nem ismertem magamra, annyira felszabadult tudtam lenni vele, persze a természetes izgalom megvolt. Erős szociális fóbiám van egyébként, és ezért is lepődtem meg magamon, hogy nemhogy volt bátotságom találkozni és beszélni vele, de még önfeledt is tudtam lenni és jól érezni magam. Korábban és azóta sem sikerült és sikerül emberek, főleg idegenek társaságában "normálisnak" lennem és jól érezni magam sajnos. De hálás vagyok, hogy a párommal ez másként alakult valamiért, és azóta is együtt vagyunk, lassan 7 éve. Én nem hiszek a véletlenekben, szerintem vele azért történtek így a dolgok, azért tudtam eldobni a gátlásaim, mert első pillanattól kezdve tudtam tudatalatt, hogy ő A párom, lelkitársam. Érdekesség, hogy ő egy nagyszájú, optimista, csupaszív, társasági ember... velem ellentétben ugye. Mégis elfogad így. :)