Milyen megközelítéssel oldjam fel ezt a problémát?
Van egy munkatársam (ő nő, én férfi), akivel nemrég óta jobb a kapcsolatom, mert elmondtam neki magamról valamit, és így jobban megérti, hogy mit-miért cselekszem úgy, ahogyan cselekszem. Ezen beszélgetés óta (ha ritkán is, de találkozunk a munkahelyen), akkor megkérdezi, hogy hogy vagyok, és beszélgetést kezdeményezne röviden. Nekem sajnos nyers a modorom, és elmarom magam mellől ezt a személyt is. Nemrég is volt valami, amit megkérdezett, erre kérdéssel válaszoltam neki flegmán, és mondta, hogy akkor most itt fejezi be velem ezt a beszélgetést.
Nem volt sosem barátom, szeretnék ismerkedni ezzel a lehetőséggel, talán ő így nyit felém, de úgy érzem, hogy szorongok ebben a helyzetben, és így ezért vagyok flegma, elmarva magam mellől őt is. Ugyanakkor meg szeretnék a barátja lenni (van párja, így max. csak barátság lehet).
Tudom, a munkahely nem barátkozóhely, de ha már így közeledik valaki, akkor azt meg kell(ene) becsülnöm.
Mit tegyek?
Szerintem mindig a nyílt, őszinte kommunikáció a legkönnyebb és legcélravezetőbb dolog. Én a helyedben így elmondanám neki ahogy nekünk ide leírtad. Hogy szeretnél vele kialakítani egy baráti kapcsolatot mert szimpatikusnak és kedvesnek találod, de szorongsz mert idegen terep neked a barátkozás.
Ha nem tudja hogy mik kavarognak benned, csak bunkózol akaratod ellenére akkor nagyon el fog távolodni, de ha elmondod őszintén hogy mi a helyzet akkor meg fogja érteni és ha ő is nyitott a barátságodra, akkor segíteni fog feloldódni.
Azzal folytatnám a történteket a helyedben, hogy amikor legközelebb találkozom a nővel, megkérném, hogy áldozzon rám kettő percet és bocsánatot kérnék tőle a faragatlan viselkedésemért. Elmondanám neki, hogy a párkapcsolatát tiszteletben tartva szeretnék kialakítani vele egy felszínes kapcsolatot, amennyiben ő is úgy ítéli meg, hogy ebben lehettünk partnerek a jövőben. Megerősíteném abban, hogy a világért sem akartam vele illetlen lenni az ezt megelőző találkozás alkalmával - és ez annak köszönhető, hogy nagyon nehezen kommunikálok, néha akaratlanul is elveszítem a fonalat.
Nagyjából ennyi fér bele egy bő két percbe, - nem baj ha tartod is a szavadat!
Azóta annyi történt, hogy jeleztem felé, hogy szeretnék vele beszélni, de hárított, és csak munkával× kapcsolatban keres-kérdez a köszönésen kívül, ami nekem így könnyebb, mint a "Hogy vagy?"-os kérdései.
Érdekes, mert azzal× is olyan dolgokkal jön, ami kézenfekvő, adja magát.
Jobb ez így, ez a távolságtartás...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!