Van más is, aki későn kezdte el a nagybetűs életét?

Leginkább munkára gondolok.

17 évesen ott kellett hagynom a gimnáziumot kishúgom betegsége miatt. Édesanyánk még a húgom születése utan nem sokkal halt meg, így az volt a legkezenfekvobb, ha én maradok otthon vele, míg édesapánk dolgozik.

4 év küzdelem után elment a kishúgom. Egész addig számomra is meglepő volt mennyire jól kezelem a kialakult helyzetet, viszont a halála után kijött minden, nagyon mély depresszióba zuhantam, folyamatos kezelés alatt álltam és még mindig szedek gyógyszereket.

Most 24 éves vagyok, most érzem azt, hogy képes vagyok új fejezetet nyitni es befejezni a tanulmányaim, dolgozni. Viszont borzasztó sok megvetést kapok, amiért nincs végzettségem és ennyi idősen még soha nem dolgoztam. Soha senkinek nem mondtam, mi miatt alakult így az életem, mégis rettentően bánt, hogy tudatlanul ítélkeznek felettem.