Mit gondoltok arról, hogy egyre több manapság az olyan fiatal, akinek úgymond nincs kedve felnőni és kikerülni a nagybetűs életbe?

Én bevallom ilyen vagyok. Bár el szeretném végezni a sulit, félek a nagybetűs élettől. Attól, hogy jövőre érettségi utána meló van, és önnalosag. Már amennyire.

Itt pesten egy albérlet ára az egekbe van, de szó szerint, egyedül elköltözni, ha nem vagy gazdag, szinte lehetetlen. Egy idegennel összecuccolni, meg elég kockazatos.

Igazából, azt is beismerem, hogy élvezem, hogy ennyi a dolgom. Reggel felkelek, bemegyek 8ora utan hazamegyek, es tanulgatok, ennyi. Szeretem ezt.

Szakmunkásba jártam érettségi előtt, és ott ügye egy hét meló, egy hét suli volt. És ott rájöttem, hogy inkább szeretnek suliba járni.

Szóval én inkabb félek tőle.

18/l

Akiket ismerek és kimentek külföldre azok haladnak az életben, a normálisabbja szerényebb autót vett, de tud is félretenni, viszont egyikőjük az ottani nettó 700-800at feléli, konditerem, kiegészítők, 2.5 benzines autóval jár még boltba is.

Többségünk akik itthon maradtak, vegetálnak, szülőkkel élünk, legalább együtt vagyunk segítjük egymást ha kell, és én nem látom értelmét annak hogy a nettó 200-amból albérletbe menjek, és emiatt cseréljem le az autómat egy kis porszívóra, csak mert arra futná... Jó ez így, kor ide vagy oda pár éven belül 30 leszek, a pénz gyűlik, de nem látom a végét hogy belátható időn belül ingatlant vegyek.

Talán felkarol majd egy pénzes csaj, aki pont egy szerényen élő, de megbízható srácra vágyik :D Esetleg nyernék a lottón, akkor változna minden.

Szerintem mindenki fél a nagybetűs élettől, hiszen az valami teljesen új dolog, olyan, amit még nem tapasztaltak azelőtt soha. A félelem mellett pedig jellemző még, hogy sokan úgy érzik nem fogják megállni a helyüket a nagyvilágban, mert nem elég jók, nem értenek semmihez. Folyamatosan azt hallgatják a szüleiktől, tanáraiktól, rokonaiktól, hogy mit lenne érdemes tanulniuk, amivel el is tudnak majd helyezkedni a későbbiekben, és így sokan lemondanak az álmaikról, nem azt csinálják, amit szeretnének, hanem azt, amivel majd jól fognak keresni. Tehát sokan már eleve úgy vágnak neki, hogy kedvük sincs hozzá, hiszen negatív élményként élik meg az egész procedúrát.

Amikor a fiatalok, gimibe és általános iskolába járnak még nem kell foglalkozniuk semmivel a tanuláson kívül, és ez egy szép állapot, nincsenek problémáik (legalábbis nem olyan sok és nem olyan meghatározó), szórakozhatnak, bulizhatnak, mivel a szüleik általában boldogan támogatják őket anyagilag. Valljuk be, hogy ez a legkényelmesebb élethelyzet, sokan ezt megszokják és nem engednek belőle.

Abban sajnos igazuk van, hogy rengeteg diplomás pályakezdő fiatal munkanélküli vagy éppen nem a szakmájában dolgozik. A kitartás nagyon fontos, hiszen ha nem adod fel az álláskeresést biztos, hogy rátalálsz a számodra legalkalmasabb munkára. Az természetes, hogy bizonytalanok mihelyst kilépnek a nagyvilágba, de szépen lassan sikerül alkalmazkodniuk és beolvadniuk a tömegbe. Ha negatívan állsz a dolgokhoz akkor azzal csak a rosszat fogod bevonzani, nem azt mondom, hogy mindig legyél optimista, de azért ne csak a rosszat lásd.

Mindemellett ott a másik véglet is. A média is nagy mértékben befolyásolja a fiatalok nézőpontját, világszemléletét, és ezáltal rengetegen szeretnének influencer, énekes és ehhez hasonló szakmákban helyt állni, elhelyezkedni. Manapság már sajnos nem igazán akarnak dolgozni a fiatalok.

Remélem tudtam segíteni és ha bármilyen jellegű kérdés vetődne fel benned a témával kapcsolatban akkor írj nyugodtan, szívesen belemerülök a témába.