Hogyan kezdjem a nagybetűs életet?

Én is ennyi idősen kezdtem el dolgozni. :)

Én elvégeztem egy egyetemi képzést, aminek a gyakorlati részéből teljesen kiábrándultam, szóval nem is dolgoztam a szakmában. Viszont diákként könnyű volt a diákszövös munkák közül válogatni, onnan szedtem össze az első, nem kifejezetten szakmai, de szakmához közeli adminisztratív melómat, ahol az eredeti munkaköröm mellett adtak ezt-azt a szakmából is, "ha már ennyire ráérek". Utána jelentkeztem egy másik szakra levelezőre, a második állásom HVG állásbörzéről akasztottam, ez már szakmai volt, utána a pároméknál volt egy üres pozi, oda kerültem át ajánlással jobb fizuért, majd egyszer brahiból rákerestem a cégre, aminek az irodaháza az egyetemi épület mögött van kicsivel és oda jelentkeztem az egyik pozira (és ezt így el is meséltem interjún), aztán ez be is jött. Persze volt számos más jelentkezésem is, volt sok hülyeség, idétlen vagy megalázó interjúk, hülye tesztfeladatok, ilyesmik, úgyhogy ne keseredj el, ha nem megy minden elsőre.

Én nem grafikus vagyok ugyan, hanem fejlesztő (korábban tesztelő voltam), de az álláskeresést annak ellenére, hogy egy komoly és viszonylag sürgető dolog, jobb, ha nem veszed túl komolyan és nem törsz össze, ha nem hívnak vissza, illetve nem görcsölsz az interjún. Nekem azok az interjúk jártak pont a legnagyobb sikerrel, ahova teljesen összeszedetlenül, "egyszer élünk" alapon jelentkeztem és úgy is viselkedtem, mint aki nem akarja magát mindenáron felvetetni, de ha meg tudunk egyezni, akkor érdekel a lehetőség. Tegyél egy próbát ott, ahova úgy érzed, illesz a profilba nagyjából és szimpatikus is a hely, aztán vagy bejön, vagy nem.

Ez egy rohadt izgalmas időszak, imádtam amikor megnyílt számomra a világ és először "szabad" lettem. :)

Nem szabad félni tőle, helyette tekints rá úgy, mint egy kihívás amiben ezernyi lehetőséged van és végre önmagad lehetsz, nem dönt helyetted senki, kihozhatod magadból a legtöbbet.

Ha nem vagy nagyon lakóhelyhez kötve - szoros családi kötelék, beteg/ápolásra szoruló rokon, helyhez kötött partner stb - akkor nyitva áll előtted a világ. Keress egy munkát bárhol az országban és pályázd meg. Ha sikerül valahová eladnod magad akkor kell egy albérlet és kezdődhet az "akklimatizálódás" hónapról hónapra egy új helyen. Nyílván kell mindehez egy kezdő tőke. Ha nem félsz a nagyobb léptéktől, akár külföld is szóba jöhet.

Én ahogy elvégeztem a sulit egyből leléptem otthonról 120km -re egy gyárban kaptam droid melót, beszálltam társként egy albérletbe. Fél óra munka után áthelyeztek irodára, fél évvel később előléptettek csoportvezetőnek. Azóta 3x váltottam 4-5 éves periódusokkal, mindig kerestem egy nagyobb anyagi és karrier ugródeszkát amit mindig meg is ugrottam. Épp tavaly telepedtem le végleg. Azóta alakul a család is és a mostani állásomban már a maximumra törekszem és mindent itt akarok elérni, 35 évesen. Jól haladok.

Tanácsok: ne ragadj le az első helyen. A komfort zóna érzet nagyon erős a mai fiatalokban, ne hagyd, hogy eluraljon, merj lépni, nyitni az újdonságok felé, változtatni ha valami nem kényelmes. Ezekben az években alakítod a jövődet az életed hátralevő részére. Mindig legyen megtakarításod, mert bármikor közbe jöhet valami gigszer amire reagálnod kell.

Művészetin tanultam.

Feketén hennáztam jó pénzért, fodrászkodtam (magamon bizonyítottam milyen frizurákat vagyok képes kivitelezni), emellett extra egyedi ajándék dobozokat csináltam, az egyik fajtából karácsony előtt elkelt anno 210db (x1250 ft/db).

+ az artstation.com-n is lehet terjeszkedni, ha van érzéked, tehetséged.

Ahogy kiléptem a nagybetűs életbe már volt eltett keretem.

Önismeret hiány és elhelyezkedés egy művész léleknek mégnehezebb.

Hiszen pl maga a munkaügyi se, se az ottani tanácsadók se senkinek fingja se volt művészeti pályákról, munkákról.

Elmélkedtem ebben a témában, emellett önmagamat s az embereket elemeztem, megfigyeltem.

Úgy voltam kezdetben:

Ha már robotoló munkát kell csinálnom, legalább ne pár ezerért magyarban.

Kimentem pincérkedni, utaztam, tapasztaltam, félre raktam s kerestem a számomra ideálus utat.

Rájöttem mik a gondok sok ember esetében, így pedig kialakult bennem mi az amit/amiket nem szeretnék.

Nem élnek tudatos tudattal, nem ismerik önmagukat.

Ez pedig rosszindulatot, befásultságot, monoton szűrke napokat eredményez.

Az önértékelés, önbecsülés, tiszta lélek, gerinc... Stb mind elveszik.

Nem elégedettek életükkel, de nem mernek magukkal szembe szállni s merni megtenni a lépéseket. Sikertelenségben úsznak.

Így születik az irigység, rosszindulat, pletyi - egyszerűbb más életében turkálni, mint a sajátjukat helyre hozni, lelkileg gyengék.

S sorolhatnám.

Ismerd meg önmagad!

Ismerd meg mikhez értesz, miket szeretsz, esetleg valami tetszik olvasgass/tegyél szert új infókra.

Legyél tisztában jó oldaladdal, pozitív dolgaiddal, de mellette tudd a hibáid, negatív dolgaid, majd amin csak tudsz változtass pozitív irányba, fordítsd hasznodra amit csak lehet.

Ezért is fontos a gondolkodás.

S ha igazán ismered magadat, kialakulnak benned dolgok.

Pl amiket szeretsz, mi módon s milyen pályán tudod használni, kutakodj meddig tudnál vele feltörni és sikeres lenni, ahol kiteljesül az éned.

A sikerrel pedig párhuzamosan a pénz, karrier is egekbe mehet.

(tapasztalat)

Amikor kialakult bennem ki vagyok s többre vagyok képes tudata s érzése már bennem volt:

Hazamentem magyarba, bevállaltam egy vacak melót gyorsba, hogy a félretett keretemhez ne nyúljak, mert kelleni fog tervemhez.

1.5 évig dolgoztam s a prototípus termékeket csináltam főállás mellett.

Volt hogy lelkuleg sok volt az emberek oknélküli áskálódása, marhasága (ugye a rosszindulat s irigység), de sírva is olykor... tudtam mi lesz a végeredményem, ami az igazi célom kezdete.

Az az 1.5év utolsó hónapjaiban nagyon megnehezítették a dolgom, lelkileg kifáradva estem haza, de már kialakult a kezdeti vevőköröm, mert tetszettek az embereknek a blogon felmutatott munkáim.

A végén ideg kapott el, szó nélkül biciklire ültem, haza mentem, majd beadtam egyik napról a másikra a felmondásom.

Fejest ugrottam a további termékeim gyártásába.

Nem volt meg a minimum keret amit havonta tartani akartam, vállaltam egy 4 órás munkát, ahol magam vagyok s nyugiban.

Ott is alkottam, ha nem volt vásárló.

Akik bejöttek azok pedig kíváncsian kérdezték mit csinálok.

Itt több ember figyelmét vonzottam, több vásárlóm/megrendelőm lett.

Amikor fixen elértem az átlag fizu kétszeresét, felmondtam, majd vállalkozásba kezdtem.

Azóta ezzel foglalkozom, vegyítve azzokkal az alkotói/művészi ágakat, amiket szeretek.

S olyan utat választottam, ami hozzám illik:

4fal közt nyugiban

Békében

Precízen

Blogolok

Weboldalt csinálom

Alkotok

Introvertáltként érvényesülhetek

Párommal lehetek szabadon, aki más munkakörben, de szintén itthon dolgozik.

Ha szeretnénk utazni, költözni magunkkal tudjuk vinni a munkát.

Nincs az a macera "jajj fel kell mondanom s a másik helyen valamit találnom".

Ha lesz baba, akkor pedig megfelelően tudunk rá figyelni, testi, lelki támogatást adni, elvinni kirándulni...stb megfelelő gyermekkort adni, ami manapság nem létezik.

Nem bánom, pl ha a saras lesz, menjen!

Sőt ha kell én dobom a sárba .

Kellenek ezek a dolgok, márcsak az immunrendszer erősítése miatt is.

Párommal mi gyerekkori barátok voltunk. Bunkit építettünk, bicóztunk, minden gazba bementünk...stb

Majd mikor 12év után összehozott a sors minket, az egyik legszebb éveink ezek voltak emlékben.

+ munkánkat idősebb korunkban is tudjuk csinálni.

Nem szakadunk meg abban majd, mint mások:

Másnak robotolnak az összeesés szélén a napról napra megélhetésért.

Tudom, előre gondolkodtam, de jobb, mint sodródni egy olyan folyóban, amiben csak vergődsz, fulladozol.

A te utadat neked kell megtalálni.

Annak nincs értelme, ha valakiét "utánozni" akarod.

Az nem a tied, ezért nem is fogod szívvel lélekkel igaz motivációvak csinálni azt.

Sok sikert az utadhoz!

Van a titok című film.

Rengeteg ember nézte/nézi, de egy gond van.

Rosszúl értelmezik.

Pl unokatesómat megkérdeztem:

Szerinted miről szól?

Válasza: Pénz és siker.

Holott nem... az csak a része.

Önismeret, önmagunkba vetett hit, pozitív gondolkodás a maga az, hogy gondolkodj.

S ehhez kell az igaz önismeret, amiből minden kiindul.

Az hogy elsőre a "pénz" szót írják az arra utal, hogy nem állnak jól anyagilag s vágynak, hajszolják a pénzt, csak éppen nem jó módszerrel.

"siker" sokan vágynak villogásra, a világ felé egy nadzoló arcra... De ez nem helyes megközelítés.

Legbelül éreznék azt az ürességet s erre mondják (részben), hogy a pénz nem boldogít.

Olvass önismereti témákat, könyveket, cikkeket.

Fejlődj!

A filmet is megnézheted/hallgathatod pl egy napozás alatt.

Ami hasznos az életben:

Nonverbális kommunikáció

Lélektan típusok

Arc és jellem diagnosztika. - az arckarakterből pl én 70-80%-osan kielemzem már az embert s tudom, miért nem akarok az illető társaságában lenni.

A párkereséstől kezdve a karrierig minden téren hasznosak ezek a dolgok.

Mára már nem ér csalódás a másikban, mert nem is engedem a köreimbe az olyanokat, ennek a tudásnak hála.

Így kevesebb felesleges stressz ér.

3#-asnak abban igaza van valahol, hogy el kell kezdeni.

Mindegy hol.

+ tapasztalatot ad.

Abban igaza van, hogy az álom meló nem fog az öledbe pottyanni,

ViSZONT tehetsz érte!

Szépen elindulhatsz az felé.

Mindegy hol kezdesz, az a lényeg haladj s a legvégén célba érj!

#8 -as azért ez nem semmi...

Mármint ha a tartalom nem mesélné el, a külalak is rendkívül árulkodó. A rengeteg felesleges sortördelés, hogy még terjengősebb legyél és fölényesebb másokkal (vagy azok kommentjeivel) szemben. Néhány év hánya-veti hipszter életmód után a sikerről és az önismeretről adsz leckét egy kérdezőnek úgy, hogy Te folyton csövörből vödörbe kerültél és a 0 szélén egyensúlyoztál szinte nincstelenül. A legtöbb embert megveted és lenézed, magadat egyértelműen felsőbbrendűnek tartod. Az egyetlen eredményt, hogy végül beindulhatott az életed annak köszönheted, hogy megloptál és kihasználtál másokat, hogy sunyiban felépítsd a vállalkozásodat.

Szerintem Te inkább ne adj másoknak életpálya tanácsokat.