Néhány hónapon belül be kell lépjek a nagybetűs életbe, és eléggé félek?

A leendő munkahelyed fizetéséhez képest kell kikalkulálni, hogy saját albérlet vagy szoba.

Általában a munkahelyeken szokott lenni kijelölve ebédidő. A többi kolléga biztosan segít majd, hol érdemes ebédelni vagy venni ételt. De lehet érdemes lesz majd kicsit megtanulni főznöd is, amit tudnál vinni magaddal.

Amúgy meg ki fogod tapasztalni mire mennyi idő kell. Az eleje biztos nem lesz könnyű, de bele fogsz tanulni.

Én is javaslom, hogy mindenképp tanulj meg főzni. Kaján lehet mindig a legtöbbet spórolni. Nézz ki pár receptet egy hétre és vásárolj be hozzá. Ha így megtervezed, elég heti egyszer boltba menni, de zerowaste oldalakon olvashatsz olyat, aki 2-3 hétre bevásárol és megtervezi a menüt. A nosalty, mindmegette rohadt jo oldalak, ezerféleképp tudsz keresni, de ha valami extrábbra vágysz, akkor nézd meg Főzelékes Feri oldalát. Illetve Youtube-on is egy rakat főzős videó van, ott még látod is, hogy pontosan, mit csinál, hogy kell kinéznie mondjuk egy "üvegesre pirított hagymának".

Az albi/szoba, ahogy az előttem szóló írta fizetés függő. Meg ugye el kell döntened, hogy inkább veszel mindennap kaját és laksz egy csóróbb helyen, vagy a lakásra költesz többet és mellette szánsz időt a főzésre, amivel ugye a kaja olcsóbbra jön ki. A kettő együtt még egy IT-s kezdő fizuból se biztos, hogy menni fog, bár nem vagyok képben. Meg ha ki is jönne, azt a pluszt inkább tedd félre, hogy ne ugyanitt tarts majd 30 évesen is.

A helyismeret nyilván idővel kialakul, de kérhetsz tippeket a kollégáktól vagy csak beköltözöl a városba munkakezdés előtt pár nappal mondjuk, hogy legyen időd sétálni és feltérképezni a helyet.

Nem tudom, mennyire voltál eddig önálló, amellett, hogy otthon laktál. Okoz-e gondot mondjuk kivasalni egy inget? Berakni egy mosást a megfelelő programra? Mennyire volt saját diákmunkás fizud/zsebpénzed és azt mennyire tudtad jól beosztani? Ha még egy hónapot otthon vagy, kérd meg szüleidet, hogy tanítsanak meg ezekre. Akár elkísérhetnéd őket vásárolni is, hogy megtanuld melyik zöldség, gyümölcs számít "szépnek", illetve, hogy minek mi számít "jó árnak". Szóval próbálj meg egy kicsit már otthon önállósodni, hogy ne az legyen, hogy hirtelen el kéne tartanod magad, de azt sem tudod fiú vagy-e vagy lány. :D

Én is nehezen éltem meg ezt az életszakaszt, csak én 180 km-re költöztem a családomtól és azóta többször is, más-más településekre. Mostmár úgy tűnik maradunk egy darabig, saját lakásban élünk már.

Azt gondolom, hogy alapvetően nehéz egy új környékre költözni. Nem csak új városba, az új környék is elég, ahol fel kell találnod magad. Megtalálni a legközelebbi "beszerző helyeidet", mit hol tudsz megvenni, hol van hivatal, orvos, fodrász, akármilyen más szolgáltatás, amire szükséged van. Erre jön rá egy új otthon érzete, ami még nem annyira otthonos, inkább csak egy lakás, ahova aludni jársz és a merőben új élethelyzet, távol a család, dolgozni kezdesz, a munkahely is új.

Szóval egyszerre lesz minden új és bizony ez nem annyira könnyű egy érzékenyebb lelkületű embernek. Nekem nem volt az. Főleg amikor eljutott az agyamig, hogy mostantól ez már nem átmeneti, ez az életem. Más érzéssel költöztem koliba néhány évvel korábban és más érzéssel költöztem át albérletbe, amikor már dolgozni kezdtem. Annak olyan végleges "felnőttem" érzése volt. Már nem csak egy kaland, egy átmeneti életszakasz, mostantól a saját lábamon állok.

Én szerettem, hogy mással osztozhatok a lakáson. Ismerőssel költöztünk össze, így kvázi ő volt az egyetlen biztos pont, amikor ilyen merőben új élethelyzetbe kerültem. Esténként sokat beszélgettünk, együtt főztünk, stb. mégis megvolt mindenkinek a maga kuckója. Nekem nem csak azért jött jól a szobabérlés lehetősége, mert így feleződött a költség, hanem mert ténylegesen lelkileg is jól esett nem üres lakásba hazamenni. Én mindenképpen megpróbálnám a helyedben. Ha nem tetszik, még mindig dönthetsz úgy, hogy költözöl önálló albiba.

Az első napokon mindenképpen érdemes főzni, vigyél magaddal ebédet és egy kis rágcsálnivalót. Légy nyitott a kollégáiddal szemben és előbb-utóbb belerázódsz a napi rutinba, látni fogod ki hogy csinálja. Ki megy ki kajálni valahova, ki hoz magával, ki rendel. Körbekérdezősködhetsz ki hova megy enni, ki honnan rendel, megnézheted az áraikat és dönthetsz, hogy neked ez belefér-e, vagy inkább többnyire főzöl magadra. Néha érdemes azért egy-egy társasághoz csapódva elmenni ebédelni ha ez ott szokás, ezek felszabadultabb programok, mint ülni az irodában, jó lehetőség az ismerkedésre, úgyhogy ha alapvetően főzöl is magadra, ha hívnak, néha tarts a kollégákkal. :) Az új ismeretségek mindig jók, tök jó ha van kitől segítséget kérni, amikor elveszel a zavarosban egy kicsit, de jó baráti kapcsolatok is alakulhatnak. Mi pl. 1-2 havonta összeülünk egy esti kocsmázásra kicsit kötetlenebbül beszélgetni.

Ha a családoddal jó a kapcsolatod, akkor nem lesz baj. Anyut mindig felhívhatja az ember, hogy az adott ruhát milyen programon kell mosni, a foltot mivel tudom kiszedni, vagy a titkos receptje alapján készült akármelyik kaját hogyan kell elkészíteni. Az enyém kifejezetten örül ha ilyenekkel felhívom, így bevallom egy ideje már néha taktikai szempontból kérdezem őt és nem a google-t. :) Érzi, hogy fontos és hogy attól, hogy elköltöztem még a kicsi lánya vagyok, akinek szüksége van rá, a tudására, a tapasztalatára.