Most kezdődött a "nagybetűs élet" számomra, de összezuhantam?

Szerintem ezen mindenki átesik, vagy legalábbis sokan.

Én is ilyen vagyok. Minden új helyzettől bepánikolok. Nagyjából 1 hónap kell nekem az alkalmazkodáshoz.

Te is meg fogod szokni, lesznek barátaid, belejössz az egyetemi életbe.

Teljes mértékben át tudom érezni a helyzeted. Noha én csak jövőre megyek egyetemre, már most előre félek tőle, meg a sok idegentől, mert a barátkozáshoz mindig is gyökér voltam.

Van az úgy, hogy összejön minden, és teljesen kilátástalannak tűnik az egész :/ Én már több, mint egy éve vagyok ezzel hasonlóan így, és most még a szalagavató is rátett, hogy totálisan padlón legyek.

Lehet, hogy bután hangzik, de keress magadnak valami hobbit, vagy sportot. Nekem például a festés/rajzolás még a legsötétebb időszakban is tudott segíteni. Találj valami olyat, ami megnyugtat és elgondolkodtat, közben talán el tudsz szabadulni a problémáktól, bár tudom, hogy ez az elején nem lesz egyszerű.

Az egyetemre meg gondolj úgy, mint a legkirályabb 5 évre! Az igazi élet még csak most kezdődik, adj neki egy esélyt ;)

(Azért kíváncsi vagyok, hogyan alakulnak majd a dolgok :) )

17/L

Ha Budapestre jöttél, szívesen beszélgetnék veled, mert nagyon hasonlóan érzem magam. Az pedig más alapból jó ,hogy te nem a műbarátokkal való végtelen bulizást látod az önállóságban.

24f