Visszamennétek az előző munkahelyre a helyemben?

Augusztustól kezdve mondtam fel, leginkább 2 okból kifolyólag. Az egyik, hogy elegem lett, megutáltam, minden napom ugynaúgy telt, nem bírtam már a monotonitást, meg lelkileg se voltam a toppon, csak mégjobban lehúzott. A másik, hogy közelebb kerültem ahhoz a munkához, ami mindig is az A tervem volt, és azt akartam dolgozni már egy ideje.

Viszont elég meggondolatlanul mondtam fel, és bár eredetileg is úgy terveztem, hogy 2-3 hónapig nem dolgozok, csak pihenek, tegnap jelentkeztem a másik munkahelyre, ahova eddig is akartam, és várólistára kerültem... ami elég hosszú. Illetve annyira nem érzem rá alkalmasnak magamat. Ugyan van még félretett pénzem, nem szeretném felélni az összeset, jó lenne már dolgozni, meg amúgyis feleslegesnek érzem így magamat. Gondolkodok másik munkahelyen is, valami egyszerűn, ahova nagy valószínűséggel felvennének, de nem ez volt a célom, nem ezt akartam, nem ezért mondtam fel.

Az előző munkahelyemről: Magát a munkát utáltam meg, sokszor volt stresszes, illetve a fizetés sem épp a legjobb... De a társaságot imádtam, nagyon szerettem egytől egyig mindenkit, azt nagyon-nagyon visszasírom. Egész nap röhögtünk, poénkodtunk, hülyültünk, beszélgettünk, munka után is sokszor ottmaradtunk, meló előtt mindenki 2 órával hamarabb ott volt... Komolyan mondom, szerintem soha az életben nem lesz mégegy ilyen jó társaság egyik jövőbeni munkahelyemen sem. Néha be szoktam menni oda, és tök jó, de az nem az igazi. És mostanában nagyon durván magányos vagyok, egész nap itthon ülök, a messengerem is kong, és ez borzasztó, ebbe is beleőrülök. Pedig introvertált vagyok, és még így is...

Rengeteget gondolkozom azon, hogy visszamenjek-e, egyik éjszaka ugyanezt a dilemmámat álmodtam meg, és sírva ébredtem, hogy nem tudom, mit csináljak. Ami nagyon az ellen szól, hogy visszamenjek, az az, hogy az összes 4,5 év után járó bónusz elúszott, és most kb 80 ezerrel kevesebbet kerenék, mint 2 hónappal ezelőtt... Bár jelenleg úgy érzem, hogy nem is a pénz miatt mennék vissza, hanem a társaság miatt. Alapból azért, hogy emberek vegyenek körül, akikkel beszélgethetek, de főleg azért, mert azokat az embereket nagyon szeretem, tényleg kb úgy tekintek rájuk, mint a második családomra.