Ti visszamennétek egy ilyen munkahelyre?

Sziasztok!

Elsősorban azzal kezdeném, hogy a kérdésem csak részlegesen illik ebbe a témakörbe, viszont bízom benne, hogy itt jó tanácsokat kaphatok tőletek.

20 éves egyetemista lány vagyok, egyedül lakom egy egy szobás albérletben. Az okra biztos kíváncsiak vagytok, röviden tömören annyi, hogy édesanyám halála után apukámékhoz kellett költöznöm a barátnőjével viszont nem jöttem ki (vagyis inkább ő nem jött ki velem), és egy durva összeveszés után kerestem magamnak állást, ami(t) biztos(nak hittem). Összeszedtem a pénzt kaucióra, bútorokra, etc, és elköltöztem.

A munkahelyem ( diákmunka), helyben van, nem abban a városban ahol tanulok, és én sem ott lakom.

Na most, a társaság jó, munkatársak jófejek, a munka könnyű, egyedül a főnökkel van a baj. Tipikus hangulatember, egyik nap jófej, beáll beszélgetni, másik nap üvölt, k*rváz, cs*triz bennünket tök mindegy mit csinálunk, nyuszin van sapka, vagy nincs.

Elég jól tűröm az ilyen kirohanásait, mert mindig arra gondolok, hogy nekem meg kell élnem, és eleve felesleges dolog felhúznom magamat rajta. Már március óta dolgozok ott, munkámat korrektül elvégzem, semmilyen panasz nincs rá. Nyáron ütött be a mennykő, amikor is egyszer csak elfelejtettek hívni dolgozni. Én pont akkor hurcolkodtam az albérletbe, így elég rosszul esett amikor közölték, hogy nyáron mi régi munkások nem kellünk, mert ilyenkor az új diákoknak is esélyt adnak ( holott erre direkt rákérdeztem, hogy nyáron is lesz-e munka).

Akkor szerencsére tudtam találni egy másik munkát, ami még jobb volt az előzőnél. Hihetetlenül kedves, aranyos mindenki, a főnökök is mindenben segítőkészek, a munka szuper és ez is helyben van tehát gyakorlatilag álommeló. Viszont ez a gyár is leállt egy időre, így én végül visszakerültem szeptembertől emide. A főnök még a szokásosnál is undokabb, folyton gyanúsítgat mindenkit, hogy ezzel meg azzal összefekszik ( mintha bármihez is köze volna, még ha igaza is lenne- de nincs).

Közben emez gyár is megindult, oda is hívnak folyton de az olyan munka, hogy pl. szerdán délután felhívnak, hogy na akkor holnap kéne jönni dolgozni. Itt heti 2-3 alkalommal hívnak diákokat, de lehet, hogy egész héten, lehet, hogy csak kétszer - nekem havi 45 000 ft kellene ez 12 nap munkát jelent egy hónapban.

Ahol márciusban kezdtem ott viszont egy héttel előre be kell iratkozni, hogy mikor szeretnél menni.

És itt jön a sztori lényege, és bocsi, hogy ilyen hosszan elnyújtottam:

-többször is volt olyan, hogy egy-egy diák akinek kellett volna menni szó nélkül meg sem jelent - ilyenkor ha éppen nem dolgoztam engem hívtak fel hajnalban, hogy betudnék -e ugrani és én mindig bementem. Én bejártam betegen is, bár nem vagyok egy betegeskedő típus.

( azokat akik több alkalommal szó nélkül nem jelentek meg továbbra is hívták dolgozni, még egy rossz szót sem kaptak).

Na már most, hétfőn elég rossz passzban volt a főnök, mi pedig beszélgettünk ( sose volt megtiltva), és kijött ordítani, hogy ha még egy szót is szólunk azonnal hazatakarodhat mindenki, mert neki a f**sza kivan velünk. Akkor elcsendesedtünk, de a főnök továbbra is lehordott bennünket mindennek, még a közvetítőnket is felhívta ott előttünk, hogy mi milyen 0 teljesítményt nyújtunk, és hogy az hívjon fel bennünket és "beszélgessen el velünk".

Fel is hívott, mondta, hogy pontosan tudja milyen a főnök, próbáljunk hozzá igazodni, mondtam, is ,hogy persze természetesen fogunk, és úgy csináljuk majd ahogy ő mondja hiszen ő a főnök.

Már délután fele éreztem, hogy nem vagyok jól ( vasárnap mamámat a lábáról is levette egy betegség) azután az estét végighá nytam és bocsánatot kérek, hogy leírom, de végig hasmenésem is volt. Hajnalban mennem kellett volna dolgozni, próbáltam is hívni a közvetítőt, de egyszerűen nem tudtam elérni, mert vagy nem adott vonalat a telefon, vagy egy nő magyarázott, hogy műszaki hiba miatt nem kapcsolható. Akkor úgy volt, hogy bemegyek és addig dolgozok míg nem vált le valaki, de akkor megint h ánytam, szóval jobb híján facebookon egy munkatársamnak írtam, hogy adja már át a főnöknek, hogy nagyon rosszul vagyok, folyamatosan há nyok nem tudok bemenni nagyon sajnálom. Kb. 10 perc múlva jött a telefon a közvetítőtől, hogy ki vagyok rúgva, nem kell többet, hogy visszamenjek dolgozni.

Eléggé ledöbbentem, mert mint írtam többször volt már, hogy szólás nélkül valaki nem jelent meg, és még egy ejnye-benyjét sem kapott engem meg rögtön kirúgnak. Délután megkerestem a másik munkahelyet, ahol nyáron dolgoztam és közölték, hogy örömmel visszavárnak.

Közben a munkatársaim, mondták nekem, hogy a főnök ezt egy hatalmi harcnak vette, azt hitte, hogy én így akarok neki visszavágni a lecs eszés miatt, hogy nem mentem be dolgozni, de ő majd megmutatja nekem és felhívja a közvetítőt és kirúg a p*cs*ba.

Erre ma! jön a telefon, hogy jövőhéten akkor, hogy dolgoznék ( abban az üzemben ahonnan kirúgtak). Mondom de onnan engem kirúgtak,nem?

Erre a közvetítő azt mondta, hogy a főnök még aznap visszahívta, és, hogy erre a hétre tagadott csak ki az üzemből, hogy megtanuljam a leckét ( milyen leckét is?).

Erre azt mondtam, hogy ezen még elgondolkozok.

Tanácstalan vagyok- biztos munkahely, abban az értelemben, hogy előre beírathatom magam, de a főnök kirohanásain múlva bármikor újra kirúghat, és továbbra is el kell tűrnöm, hogy lehord mindennek, mindenbe beleköt és beleszól,

vagy

egy kellemesebb, jobb munkahely vállalva, hogy nem lesz meg a 45.000 FT?

Ti mit tennétek a helyemben?

És tényleg bocsánat, hogy hosszúra nyúlt.