Volt már veled olyan hogy nem tudtál beilleszkedni egy munkahelyre? Ha igen hogyan próbáltad mególdani?

persze hogy számít, egyik előző, hogy jó legyen a hangulat. de nem mindegy mint nevetnek (esetlegeg rajtad. naugye hogy az már nem tetszene annyira).

az előző munkatársaim mind riherongyok voltak, állandóan a szexuális életükről beszéltek részletesen és mikor én nem voltam hajlandó a sajátomat kiteregetni, akkor az volt a "vicces", hogy milyen kis "szégyenlős" vagyok (szerintem közük nincs hozzá milyen pózokkal csinálom a párommal, stb. de szerintök ez nem normális, ahogy gondolom).

nem bírtam, otthagytam.

a következő munkahelyemen meg az volt a divat, hogy mindeni agyon fityegtette magát vastag aranyaggal, Diór, Dolcse end Gabona meg Mijó Csíksz cuccokba jöttek és volt aki köolcsönt felvett csak azért hogy mutassa neki milyen cuccai voltak.

ott meg szinte hozzám se szóltak, annyira kinéztek.

most takarítok egy üzletben nyitás előtt, zárás után és szerencsére csak akkor találkozom a többi dolgozóval mikor átadom a kulcsot.

inkább dolgozok egyedül, mint ilyen "emberekkel".

én meg nemrég kezdtem, mindenkivel elbeszélgetek, és mindenkitől elkapok egy mondatot, amiből össze áll a kép, hogy mennyire pletykálnak rólam és szabályosan ki akarnak fúrni azok akik a legaranyosabbnak mutatják felém magukat.

újabban csalódással járok be a munkahelyemre és rosszul esik, hogy nyitottnak sem meg barátkozósnak sem szabad lenni, csak egy bizonyos határig, mert kibeszélnek, kifúrnak, kihasználnak.

Én még csak 2 hónapja dolgozom ezen a munkahelyen, és sajnos nem érzem úgy, hogy beilleszkedtem volna. Remélem, idővel be fogok, 2 hó azért nem sok.

Sajnos nem vagyok az a nagyon közvetlen ember. Régebben barátkozóbb, szociálisabb voltam (húszas éveim elején), de sajnos már nem vagyok az. Bár kedvesek az emberek, vagyis inkább úgy mondom, szerencsére egész normálisan viszonyultak hozzám ahhoz képest, hogy másoktól mit hallok (furkálódás, ilyesmi), valahogy mégis azt érzem, hogy ezek közül az emberek közül egyik sem lesz nemhogy a barátom, de mondjuk egy haveri viszonyt se tudok elképzelni. Az a rossz, hogy ők egy összeszokott közösség, kb. haveri társaság, és így nehéz beilleszkedni, főleg, ha az ember nem annyira szociális.

Sajnos mostanában történt velem pár rossz dolog, ami miatt elég szomorú vagyok, de ezek olyan dolgok, amiket nem szeretnék megosztani felületesen ismert emberekkel. Mikor dolgozni kezdtem ezen a helyen, az elején még erőltettem magam, kérdezgettem őket, illemből beleszóltam a beszélgetéseikbe, de kevésszer fordult elő, hogy őszintén érdekelt volna a téma. Két alkalommal még a kocsmázásra is elmentem, amit szerveztek, még egész tűrhetően is éreztem magam. De most, hogy ilyen sok szar dolog történt velem, nincs energiám kocsmázni velük, inkább találkozom azzal a néhány emberrel, akit évek óta ismerek és a barátomnak tartok.

Hát, remélem, idővel jobban fogom érezni itt magam. Azt, hogy rosszul érezném magam, nem mondanám, de azért annyira fergetegesen sem. Örülnék, ha örömmel járnék be dolgozni, mint anno gimiben, amikor annyira szerettem az osztályom (a vége felé), hogy még suliba is szívesen mentem.

27/N