Miért vetik meg sokan, ha valaki nem a végzettségének megfelelő munkát végez vagy pályát módosít?

Arra gondolok, hogy XY elvégez egy adott képzést és nem tud elhelyezkedni a szakmájában, vagy elhelyezkedik és azt követően úgy dönt, hogy inkább más területen szeretne dolgozni (mert rájön, hogy nem neki való/mert nem érzi jól magát abban a munkakörben/anyagi okok miatt/talált valami szerinte "jobb" lehetőséget stb.). A környezetemben azt tapasztalom, hogy nagyon sokan megvetik őket, ez szégyennek, kudarcnak minősül és az illető minden hülyének el van mondva. Mondok egy-egy példát: Van egy ismerősünk, aki óvodapedagógusként végzett és pályakezdőből lett pályaelhagyó, mert viszonylag hamar otthagyta a munkáját (főként az anyagiak miatt, egyszerűen nem keresett annyit, amennyiből meg tudott volna élni) és külföldön dolgozott vendéglátóhelyeken (felszolágló, pultos), most pedig körmös. Vagy van olyan ismerősünk, aki régész szakon tanult az egyetemen, majd a végzést követően pedig eladóként helyezkedett el egy drogériában. Mindkettőjük felé kb. az előbb említett attitűddel fordulnak az emberek, szégyen, kudarc, szánalom stb.

Én azt gondolom, hogy mindenkinek joga van a saját élete felett rendelkezni és mindenki saját maga el tudja dönteni, hogy mit szándékozik kezdeni magával. Szerintem az ember nem csak az anyagi vagy karrier lehetőségek miatt tanul, hanem szimplán a puszta érdeklődés és tudásvágy is vezérelhet valakit. Ebből kifolyólag, nem mindenki éli meg kudarcként, hogy később nem a végzettségének megfelelően helyezkedett el, ha mindemellett volt lehetősége tanulni és megvalósítani az ezen irányú törekvéseit. Ugyanúgy mindenkinek megvannak a preferenciái, hogy számára az anyagi függetlenség és a boldogulás vagy az adott esetben nem megfizetett szakmája, hivatása a fontosabb és nem tartom megvetnivalónak, ha valaki ebből kifolyólag pályát módosít.