Miért szerettek bejárni dolgozni, a pénzen kívül?

Mert rengeteg mindent megtanultam értékelni. Amióta egyre több a fiatal 20-30 év közötti jó általános állapotú beteg, egy sima vakbélgyulladással bejönnek, kinyitjuk, és tiszta carcinóma, meg kap valami miatt egy ileosztómát, ilyesmik, azóta másképp látok sok mindent az életemben.

Ezt lehet máshol nem tanultam volna meg, és még mindig egy kis önsajnáltató maki lennék, rossz értékrenddel.

Egy pár hónapja már nem szeretem a munkahelyemet, kb minden nap felmondanék szívem szerint... Pedig nem változott semmi.

Mindenesetre pár hónapja azt mondtam volna, hogy a társaság miatt. Mindenkivel jóban vagyok, egész nap poénkodunk, zenét hallgatunk, énekelünk. Meló után is összeülünk néha beszélgetni. A társaságot még mindig szeretem mondjuk.

A jelenlegi munkahelyem előtt megjártam már néhány monoton szalagmunkát és egyéb gyári meg üzemi munkákat, szóval azt hiszem, hogy tudom értékelni a mostani munkám előnyeit.

Értékelem, hogy nem reggel hatkor kezdődik a munkaidő, hanem (délelőttös műszakban) 9:30-kor, és nem kell addig egy másik városba fél óra alatt bebuszoznom, hanem csak 15-20 percet kell tömegközlekednem, helyközi járattal. És a busz is szinte ott tesz le, majdhogynem a bejárat előtt közvetlenül. Szóval nem mindegy, hogy 7-kor kelek -e reggelente, vagy 4:30-kor.

Értékelem, hogy olyan munkát végzek, amit nem csak, hogy meg tudok csinálni, de szívesen csinálom is, mert jó vagyok benne, és sikerélményeim vannak tőle.

Értékelem, hogy változatosak a napok és végre nem egy szalag mellett kell állnom 8-10 órákat.

Értékelem, hogy jó a kapcsolatom a főnökömmel. Úgy érzem, hogy sikerült elnyernem a bizalmát és a szimpátiáját, és nem csak akkor szól hozzám, ha kritizálni kell, hanem annak is hangot ad, ha elégedett a teljesítményemmel.

Értékelem, hogy a munkarend elég laza és szellős. Persze vannak húzósabb időszakok, de azokat leszámítva nincs ott a főnök mindig a s**günkben, azt figyelni, hogy ki lazsál.

Értékelem, hogy összességében egész jól kijövök a munkatársaimmal és tényleg egy csapatot alkotunk. Ez nem jelenti azt, hogy mindenkivel puszipajtás lennék, és azt se, hogy ne szoktak lenni olykor konfliktusok, súrlódások. De hát melyik munkahelyen ne lennének? Inkább ez, minthogy folyamatosan kóstolgassanak, beszólogassanak a régebb óta ott dolgozó keményarcok, ahogy az előző munkahelyemen.

Végül pedig értékelem azt, hogy a munkahely is egy nagyon jó belvárosi környéken van, tele mindenféle üzlettel, kávézóval, kocsmával, gyorsétteremmel, postával, gyógyszertárral, virágbolttal, stb. Így ha munka után meg kell ejtenem egy gyors bevásárlást, vagy van valami postai ügyem, akkor azt mindenfélek kerülő nélkül el tudom intézni. Ezt pedig nagyon imádom, mivel az összes eddigi melóhelyem kint volt a város szélén, a semmi közepén. Úgyhogy ez borzasztó kellemes komfortérzetet ad, hogy most ilyen központi helyen dolgozhatok.

Szó se róla, ez se tiszta kánaán azért. Itt is vannak nehezebb, stresszesebb napok, sokszor nagyon csúnyákat tudok bénázni és emiatt sokszor kerülök ciki helyzetekbe. És mint mondtam, a kollégákkal se mindig találjuk meg a közös hangot.

De akkor is úgy érzem, hogy ezek a negatívumok eltörpülnek a sok jó mellett, amik a munkámmal járnak. Eddig még a rosszabb időszakaimban is maximum semleges hangulattal indultam el reggelente dolgozni. Sosem kerülgetett közben a sírás és sosem gondoltam arra, hogy legszívesebben inkább fejbelőném magam, minthogy el kelljen indulnom - mint az előző munkahelyeimnél.

Könyvesboltban dolgozok egyébként.

26/F

Bejárni? Semmiért. :D

Dolgozni szeretek, a munkámat szeretem, de utálok bemenni fizikailag, most home office van és most élvezem csak igazán.

Amúgy nálunk nagyon jó csapat van, jól kijövünk egymással munka terén és személyes téren is. Emellett magát a munkámat is szeretem, szívesen csinálom. :)