Ti mennyire érzitek magatokénak a munkátokat? Szerettek dolgozni?

Semennyire. Mármint, a munkakör egy része érdekelne és tök jól ellennék vele, de a jelenlegi helyemen nem. Túl sok sokszor a munka, rosszak a körülmények, a váltóim sokszor elsumákolnák a részüket, a főnök beszólogat és még a pénz is kevés. Idén mindenképp felmondok, ha találok más helyet, ha nem.

És értem, hogy mire gondolsz. Én is akarok majd egy időre spórolni, hogy más dolgokat is csináljak.

- Én alapvetően utálok dolgozni

- A legtöbb munkának nincs értelme, sziszifuszi, sok munkakör mondvacsinált

- A napi 8,5-9 óra munkahelyen lét plusz az utazás brutálsok időt elvesz, szerintem egy egyedülállónak is kevés a fennmaradó szabadidő, gyerekekkel pláne

- A munkahely számomra olyan, hogy napi 8+ órában azt csinálod, amit más mond és jellemzően (legalábbis jellegében) ugyanazt csinálod. Én olyan vagyok, hogy képtelenség, hogy valamihez 8 órán át kedvem legyen.

Én is voltam már munka nélkül és a pénzügyi oldalát leszámítva én is élveztem.

Mondjuk én olyan jellem vagyok, hogy már eleve a rutin nyomaszt, az, hogy minden nap ugyanakkor kelni, ugyanakkor, ugyanúgy, ugyanoda elindulni. Fárasztó az irodában, a suliban, a tömegközlekedésen folyamatosan emberek között lenni.

Nekem az ideális a napi 6, heti 30 órás munka, minimum 50-60%-ban, de akár teljesen home office-ban.

Megjártam már négy munkahelyet a 26 évem alatt, de csak most, az ötödiket érzem igazán a magaménak.

Könyvesboltban dolgozok, és bár itt is vannak nehezebb, nyűgösebb napok, valamint a fizetés itt sem a legacélosabb, de:

- szeretek olvasni és az irodalom közel áll hozzám

- könnyen, és gyorsan bent vagyok a munkahelyemen

- a kollégáim nagy részével elég jól kijövök

- változatosak a napok, végre nem monoton szalagmunkát végzek

- gyakran érnek sikerélmények

- a munkakörnyezet eddig itt a legkultúráltabb és legemberbarátibb; tiszta, jól szellőztetett, és rendesen bevilágított, nem egy sötét, ablaktalan lyuk. Valamint helyileg is nagyon jó környéken van az üzlet, nem kint a város szélén, a semmi közepén.

Nem mondom, hogy innen nem fogok sohasem továbbállni egyszer, de legalább itt végre el tudom képzelni magam pár évig, és nem akarok minél hamarabb menekülni.