Ti is szerettek dolgozni? Várjátok a holnapot?

Nagyon szeretek dolgozni, mert érdekes a munkám. Kutatás fejlesztés.

A munka helyemet utalom nagyon. Mert korlátoznak a munkába. Mert nem engednek eszközöket használni, amik szükségesek a munkához. Mert nem adnak lehetőséget csendes helyre, ahol gondolkodni lehet elvonulni és agyalni, vagy csoportban problémát megoldani. (openspace környezet). Mert nem emelnek fizetést hosszú évek óta. Mert inkompetensnek hívnak, miközben az ötleteimet és megoldásaimat sajátjukként adják el, holott én dolgoztam vele és én gondoltam rá első sorban, hogy szükséges lenne ebbe az irányba menni.

Szóval kedden megyek állásintejúzni. Aztán szerintem az elkövetkező pár héten még többször ismétlem meg ezt, amíg találok egy helyet, ahol az innováció nem csak buzzword, hanem valóság.

A munkámmal semmi gond, jókedvvel jártam be éveken át.

Az új főnök savanyú pofajara viszont kb senki se kíváncsi.

1. Dolgozni nem csak a munkahelyen lehet / kell.

2. Nem várom, hosszú, zűrös hét lesz.

3. Ma is dolgozom (munkahelyi dolgokkal)

4. Szívesebben dolgoznék ma itthoni munkákkal, rengeteg tennivaló lenne a ház körül is.

5. Amúgy igen, általában szeretem a munkámat, de nekem kell az egyensúly, szabadnapok után sosem "várom" az új munkanapot, hogy "hadd mehessek már dolgozni, mert itthon nem tudok mit kezdeni magammal".

Holnap szabadságon leszek, ezért ma jól érzem magam. Nincs idegeskedés, szorongás, hogy jaj megint menni kell holnap

Maga a munkakör nem rossz, a munkatársaim rendesek, segítőkészek legtöbbje.

De ha nem kéne kívül állónak érezni magam, az jó lenne. Vagy csak szimplán nem oda tartozónak.