Mi a véleményetek az olyan kollégákról, akik ha megkérdezik a másiktól, hogy van-e barátnője, és az azt feleli, hogy nincs, akkor még azt is megkérdik, hogy "És mikor lesz? "

"Ne haragudj, de akkor evvel az erővel egy nőtől megkérdezhetem, hogy hány éves? Vagy hogy mindig időben megjön-e neki? Vagy megkérdezhetem valakitől, hogy a barátnője szereti-e végbélen keresztül? "

Már ne is haragudj, de ha SZERINTED ezek a kérdések (a nök életkorára vonatkozó kivételével) ugyanolyanok, mint az, ha valaki megkérdezi töled, hogy van-e barátnöd, akkor igencsak komolya pszichikai problémák vannak veled!

Ez ugyanis egyszerüen sima érdeklödés, nem intim téma, és teljesen megszokott beszédtéma.

Egy egészseges gondolkodású ember erre vagy válaszol - ha akar -, vagy közli, hogy magánügye, és ezzel le is zárta a dolgot.

(Mellékesen ugyanez érvényes arra is, ha egy nötöl megkérdezik, hány éves! A legtöbb nönek semmi problémát nem okoz erre válaszolni, de ha nem akarja elárulni, akkor sem csinál belöle senki ügyet!)

A te kérdéseid viszont kifejezetten a legintimebb területekre vonatkoznak, amiröl az emberek nem beszélgetnek kivülállókkal.

Ebböl látszik, hogy egyáltalán nem vagy képes rendesen felfogni a környezetedet, nem vagy megfeleöen szocializálódva és EZ a probléma veled, nem mások hétköznapi érdeklödése!

Tőlem is kérdezgették a munkatársak, mikor gyárban dolgoztam hogy van-e pasim.

Nincs? Ohhh miért? Mikor lesz gyerekem?

Mikor szülök így ha nincs pasim?

Ilyenek a magyarok.

Az valahol téged minősít, hogy egy ilyen egyszerű kérdés, egy ilyen egyszerű élethelyzet ekkora dühkitörést vált ki belőled, ahelyett, hogy simán csak adnál egy választ és tovább lépnél

Ez a 'miért nincs?' kérdés belőleg is, és szerintem minden értelmes emberből dühkitörést váltana ki, MERT, mi az hogy miért nincs valakim? Nem azért mert pszichopata vagyok valoszinuleg. Hanem mert nem jon be senki, nem ismerkedek epp senkivel. Ugyan miert. De te is olyan ostoba lehetsz, mint azok, akik ezt a kerdest felteszik.

Kerdezo, tolem nagyon ritkan kerdezik meg, hogy van-e valakim, mert eleg tavolsagtarto vagyok. Volt hogy azt mondtam "igen, ismerkedek valakivel" - ez jobb valasz, mint a "van", mert, ha ismerkedsz valakivel, es netan fitatjak, hogy mutasd meg, stb., akkor tudod mondani, hogy még senkinek nem akarod megmutatni, mert még nem vagytok egyutt. Meg egyebkent is lehet azt mondani "poenosan", ha kerik, hogy mutasd meg, hogy "nem mutogatom". Vagy azt valaszoltam, hogy nincs. De tolem sosem kerdeztek hogy "miert nincs" stb. Szerintem kamuzd azt, hogy volt mar par kapcsolatod, meg akkor is, ha nem, hogy ne add meg nekik azt az oromot, hogy 'oruljenek', hogy meg sosem volt senkid. Amugy tenyleg azt piszkaljak, akin latjak, hogy zavarba jon, vagy merges lesz, meg latjak, hogy lehet kostolgatni. En pl. olyan fejjel tudok ranezni arra aki valami szamomra nem tetszot kerdez.. ilyen 'van valakim. Semmi kozod hozza. Leszarlak"- fejjel, hogy nem is kerdezi tobbszor. De egyebkent amikor sokan nevettek rajtad, akkor mit nevettek?