Milyen munkát végzel és végeztél eddig életed során? Ezekről a munkákról le írnád a tapasztalataidat?

Takarítottam. Idős néniknek teljes házat. Padló, szőnyeg, bútor, konyha, ablak, mosdó WC. Melós, egyedül végezhető. Nagyon jól fizetett, de csak alkalmi munka. Többet kerestem. Vele egy héten, mint most programozóként. Csak azóta gerincsérvem van, már nem bírom.

Szórólapoztam, amihez nem kell agy és közben lehetett zenét hallgatni, illetve előadásokat. Így egyszerre tudtam tanulni és pénzt keresni. Vacak egy meló, de jobban fizetett, mint a gyár, vagy az Invitel telefonos ügyfélszolgálat, ahova a szobatársam járt és nem is olyan stresszes.

Számítógépes hálózatokat építettem már meglévő tervek alapján. Ez jó volt abból a szempontból, hogy teljesen introvertált meló. Kábelek, csatornák, rack szekrény. Csupa alkotó munka, amire igényes és büszke vagyok. 2002ben heti 40 ezret kaptam. Ez 2x annyi, mint amennyit az anyám keresett, pedig ő aztán még díjakat is kapott a munkájára a köztársasági elnöktől, csak díjakért nem jár zsömle. Szóval magányos volt ez is és precizitással kellett végezni, de jól fizetett a kiadásaimhoz képest. 15 ezer volt akkor egy szoba rezsivel egy hónapra.

Matematika tanár voltam szakközépiskolában. Interálás, deriválás, DIFF. egyenletek, komplex számok, statisztika és valószínűség számítás, lineáris algebra, mátrix műveletek. Számomra ezek könnyű dolgok voltak 2 hét alatt megértettem és megtanultam a könyvet, ami elő volt írva, mint tananyag. Szerettem is. Sőt! A diákjaim is szerették, ahogy tanítok és vizsgán is jobban teljesítettek, mint a többi tanárnál. A fizetést nem volt jó. Sőt! Volt, hogy mínuszban jöttem ki egy hónapban. De nagyon lelkesítő volt. Életerőt adott. Egy szépnek induló, téli napon egyszer megtámadott egy kevésbé jó képességű rasszista és védekeztem: leszorítottam a földre, hogy ne tudjon bántani. Rám hívták a rendőrt és elítéltek csoportos garázdaság miatt. Vége lett a tanári karriernek.

Elvégeztem a műszaki egyetemet és közben programozói állást kaptam. Nem szerettem programozni, és az egyetemen pocsék volt minden programozó tanárom. De a munkában jó volt a mentorom. Tőle tanultam meg programozni. Ez az állás 3x annyit fizetett, mint a tanári. Rengeteg stresszel járt. Sosem volt elég jó, amit csináltam. Mindig más aradta le a babérjamat, ha valami jól sikerült. 3 év után kikészültem és 2 pszichológus is kellett, hogy talpra álljak. A meló jó volt. A társaság nem. A főnök bunkó volt és kedvenceit támogatta, aki keményen dolgozott, azt nem.

Utána multinácinál vállaltam munkát, mert azt mondták, ott nem kell megazakadni. Na ez igaz, de csak akkor, ha nem vagy törtető és lelkiismeretes. Úgyhogy itt is túlhajtottam magamat.

A társaság epítésében aktív szerepet játszottam. Irányítottam a csoportot, hogy ne csak munkában, hanem emberileg is jól érezze magát mindenki. Na ezt persze nem reklámoztam, és beszóltak, hogy rombolom a társaságot. Leléptem. Utána 1 hónapon belül másik 30 ember lépett le. Nem csak én voltam, akit rosszul ítéltek meg. Most hívnak vissza, de nem tudnak annyit fizetni, mit előtte és annyit sem, amennyiért mennénk.

Következő helyen 2 év után váltottam. Az is programozós meló. Itt is máshogy ítélt meg a management, mint a munkatársak. Így én nem dolgozom. Ha a manager nem látja azt, amit az, akivel napi szinten együtt dolgozom, akkor nem is érdekli. Én meg nehezen adom el magamat így nem vagyok jól fizetett multi náci. Én inkább a csapatot erősítem és mindenkinek segítek amellett, hogy a saját munkámat is az elvárt szint felett teljesítettem - legalábbis a munkatársak visszajelzései alapján.

Most fogok a következő programozói állásba menni. Ha lenne 20 millió a zsebemben és ki tudnám fizetni a hitelemet, otthagynám a programozást és olyat csinálnék, ami másnak is jó és nekem is. Tanítás, város helyre állítása (amit amúgy önszorgalomból is csinálok : növény gondozás, épület javítás, út javítás, takarítás, graffiti mentesítés)

Csak hát az ami a hobbim, és jó vagyok benne, az nem fizet. Ma meg csak a pénz számit! Úgyhogy, lehet him ringyó is leszek, csak tudjam fizetni a lakhatást.

Voltam árufeltöltő pár napig, utáltam, hihetetlen nagy szo pàs volt. Diktàtor főnökök voltak akik egész nap mellettem álltak és percenkènt beszólogattak, mindenki csicskàztatott, még a sima alkalmazottak is. Be sem tanítottak, első nap azt várták el, hogy egy óra alatt 3, 2 mèterre magasra pakolt rekeszt szedjek le. Enni, inni nem lehetett, mert "Mégis ki fizet neked azért, hogy te zabàljàl? Itt dolgozni kell!" Hát egy nagy bohócnak éreztem magamat. 3 nap után, mivel nem tanítottak be és nem tudtam kezelni a bèkàt kirúgtak.

Aztán voltam építkezésen dolgozni, ez már nagyon tetszett, de sajnos nem maradhattam nagyon sokáig, azonban ez utat adott nekem, mert azóta ezt tanulom és nagyon szeretem.

Dolgoztam a Forma 1-en idén, büfèben voltam és pizzatèsztàt dagasztottam, kiszolgàltam, nagyon nagyon nagy hajtàs volt, napi 14-16 óra munka, 4 analfabèta, bunkó főnökkel. Maga volt a pokol. Soha többet! Ami jó volt viszont az, hogy megdicsèrtek az egész végén, hogy látták, hogy milyen sokat és jól dolgozom, ellentètben két munkatàrsammal akik egész végig egymást faltàk és nem csináltak semmit,a srác még a főnököt is meglopta, de mégis ugyanannyit kaptak, mint én a párommal, hát szar volt. Még ami jó volt, hogy a pàrommal dolgozhattam.

Most pedig egy uszodàban dolgozom, ezen belül 3 napot voltam nyáron a folyosón takarító és 10 órában az volt a feladatom, hogy felmossak megàllàs nélkül a sok idióta vendég után akik vizes, csupasz lábbal jàrkàlnak 2 medence között oda-vissza. Azután egy napot voltam konyhán, na az szarabb volt, mint a Forma-1, volt 1 idős nő aki mindenbe belekötött, vele egyébként nap végére teljesen összemelegedtem, mert látta, hogy nem nagyon veszem fel a beszólàsait, csak morcos fejjel dolgozom. A végèn megdicsèrt, hogy milyen kitartó vagyok és azt mondta nyugodtan pihenjek. :D Na a gond nem is vele volt, hanem a konyhafőnökkel, akit mindenki agyondicsèrt a cégnél mindenhol, hogy milyen jófej, velem mégis úgy bánt, mint egy házi rabszolgàval, de még ne lett volna a pènztàros aki azt hitte, hogy mivel ő 20 évesen pénzzel foglalkozik ezért ő felettem áll, és köteles vagyok neki ugràlni, ja és ezekhez még jött egy dagadt kur va is aki szintén azt hitte, hogy én vagyok a büfé csicskàja. A háromból egynek viszont visszaadhattam ezt, mert cégen belül most már fix helyen vagyok a medencetèrben és mivel bezàrt ősztől a büfé, így a pénztáros a kezem alatt tanult be, így minden szart vele csinaltattam, persze azóta többet nem jött dolgozni inkább. :D

Interálás = integrálás

megazakadni = megszakadni

epítésében = építésében

Milyen munkát végzel és végeztél eddig életed során?

Felszolgáló, pultos, pedagógiai asszisztens, postás. Jelenleg postas.

Mik az előnyei és a hátrányai?

Felszolgáló, pultos:

Elonyok; folyamatos kapcsolat emberekkel, allando pörgés, nincs idő se alkalom unatkozni.

Hatranyok: nagyon fárasztó mind fizikailag, mind agyilag. 30 éves kor felett nem szívesen alkalmaznak, ha pedig gyerek is van, szóba se jöhetsz - ha nő vagy. Nincs szabadság, táppénz

Pedagógiai asszisztens:

Elonyei: változatos, érdekes, kihívás minden téren.

Hatranya: a gyerekek, főleg a felsős korosztály nagyon nehezen kezelhető, sokszor agresszív, durva, főleg szavakban.

Postas:

Elonye: sok mozgás, magam osztom be az időmet- nem Magyarorszagon élek-, emberekkel való mindennapos kapcsolat.

Hatranya: ha sok a posta, nagyon fárasztó, plusz az időjárás se mindig kedvező

Napi hány órában végzed vagy végezted?

Felszolgáló:helytől függően 11, 14, 16 órákat dolgoztam

Pedagógiai asszisztens:napi 6 óra

Postas:ez nagyon változó, heti 3 és 12 óra között

Heti hány napot dolgozol vagy dolgoztál?

Felszolgáló: heti 6, sokszor 7 napot is

Pedagógiai asszisztens:heti 5, hétfőtől péntekig

Postas: heti 2-3 napot

Hány évet dolgoztál ezeken a helyeken?

Felszolgalo: nem részletezném minden munkahelyeket, összesen 20 évet

Pedagógiai asszisztens:5 evet

Postas: eddig 5 év

Hány éves korod óta dolgozol és hány éve?

17 éves korom óta dolgozom, majdnem 30 eve.

1988-1995 Pedagógus egy iskolában. Kevés munka, kevés

stressz, szegénység.

1995-2010 Magánvállakozó, volt egy számítógépszervizem, aztán tönkrementem. Sok pénz eleinte, sok munka, sok stressz.

2010-most Anglia, gépkezelő/operátor egy angliai malomban. Felfoghatatlan sok fizetés (a magyarhoz képest), semmi stressz, normális kollégák, nyogodt élet, politika mentesség, bódottság.

Hasonló cipôben járunk szerintem. Én is pályát tévesztettem...

5 éve vagyok programozó, napi 8 órában dolgozom. A munkaidô rugalmas, ami azt jelenti, hogy ha haldoklik a macskám, egy emailben jelzem, hogy haza kell mennem és mehetek. Azt is jelenti, hogy ha fáj a fejem, 6 óra után hazamehetek és ledolgozom a -2 órát máskor. Ez tök jó, emberközeli. A munkaközösség jó, olyanok vagyunk, mint egy nagy család, amibe az is tartozik, hogy néha igencsak össze tudunk kapni. Amivel ismét nincs probléma. Tök jó, hogy alkothatok valamit az emberiségnek, annyit keresek, amennyivel szemrebbenés nélkül megvehetem magamnak a krokodil steaket, amikor megkívánom, meg elmehetek a nyomorék évi 21 szabad napomból (ami qrva kevésnek bizonyul) nyaralni, ahová szeretnék. Csak az a kérdés, hogy hosszú távon megéri-e... Ugyanis hajtani kell, sosem elég, amit csinálok, a munka néha érdekes, de többségében unalmas, néha túl nehéz, vagy épp nincs fejlôdési lehetôség, azt kell csinálni, ami a csapon kifolyik, ha akarod, ha nem. Megcsinálom a munkám, lehet, a fônököm megdicsér, de más senkit nem érdekel, hogy ki vagyok és mekkora munka volt ez nekem, a nevem sehol sem fog szerepelni. Közben megy a stressz, olyan szinten, hogy álmomban is verem az egeret a billentyûzethez, s ez komoly, pedig nem vagyok a stresszes fajta. Ugyanakkor 5 év után egyre több bajom van, annak ellenére, hogy azért mozgok. Többnyire a derekam fáj most, de pár év múlva a nyakam, a hátam és a csípôm is fog, ha nem halok meg addig trombózisban vagy szívrohamban, nem beszélve a szemeimrôl, amelyeket már most ki tudnék kaparni, annyira szárazak egy munkanap végén. Aztán érzem, hogy a sok agyban végzett munka miatt kifüstöl az agyam, évrôl évre egyre rosszabb, egyre nehezebben megy a koncentrálás, a tanulás. S mindezek mellé jelzem, hogy 28 éves vagyok. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy hiába a sok pénz, késôbb az összeset az egészségemre fogom költeni. Kérdés akkor, hogy megéri-e? Lehet, ideális kezdô munkahely volt, mert összeszedtem annyit, amivel egy darabig elleszek. De tovább nincs értelme ezt folytatni, mert mind lehet pénz, ha egészség és boldogság nincs. No meg az unokáimnak sem azt fogom mesélni, hány sor kódot írtam pl. december 11-én :o)

Leírom, mert nekem jól esik kiadni magamból azzal a tudattal, hogy emberek olvassák, amúgy meg akár segítség is lehet. Pályát tévesztettem, aztán rosszul korrigáltam, rengeteg pénzt veszítettem (eddig csak tanulásra + jogsi talán 2 millió ment el, de nem akarok hazudni).

Büfészakot végeztem. Utána otthon ápoltam hónapokig. Ugyan a hatalmas lelki terhet leszámítva, ha lehet így fogalmazni, a szabadságot, lassú életet és otthonlétet élveztem, de lelkifurdalásom volt, hogy "semmit se csinálok". Az ápolás sok esetben relatív kevés időt igényelt, inkább folyamatos jelenlétet.

Szóval elkezdtem a jogsit és beiratkoztam egy tanfolyamra, ami a diplomát elvileg tökéletesen kiegészítette volna. Karriert ígért és azt láttam, hogy a volt csoporttársaim egy részének sikerült is elindulnia ezzel a párosítással.

Majd az illető elhunyt.

Az esti OKJ elkezdődött, a vezetésórák javában tartottak, de el kellett helyezkednem.

Hétfőtől csütörtökig 8,5 óra munka, fél óra ebédidő, este vagy suli, vagy vezetés, vagy ügyintézés vagy fogászat. Szó szerint.

A munka monoton irodai adminisztráció volt. Eleinte élveztem, mert nagyon jó társaság gyűlt össze, sokat ökörködtünk. A munka még nem volt annyira unalmas, mert az elején azért rengeteg infót kellett megtanulnunk, ráadásul ez nekem lassan ment, tehát még hülyének is éreztem magam.

Az OKJ-t végül hihetetlenül utáltam, be se jártam, amikor tehettem. Levizsgáztam azért valahogy, bár összeszedett tananyagunk nem volt. Rá 2 hónapra a jogsi is meglett.

Nyáron nagyon lájtosan keresgéltem új munkát, egy interjún voltam, amire nem készültem eléggé, le is égtem (bár rendesek voltak velem).

Rengeteg álláshirdetésről azért csúsztam le, mert nem volt meg egy bizonyos harmadik végzettségem (a 3 nagyon összefügg, egy munkakör szokott lenni).

Nem keresgéltem tovább állást, viszont elkezdtem a harmadikat is, 4 hónapos OKJ képzéske (most meg fog szűnni az előzővel együtt). Ezt már jobban szerettem, tananyagunk is volt hozzá normálisan. Folyamatosan is tanulgattam rá, a záróvizsgákra pedig 1,5 hét intenzív tanulás, szabikat is vettem ki.

4-essel meglett.

Azonnal intenzív álláskeresés kezdődött. Ez 2018 március vége, április eleje.

Eleinte rengeteg helyre be tudtam adni, be is hívtak egyszerre 3 helyre. A munkahelyemen nem reklámoztam, hogy interjúra megyek, egyik alapból olyan napon volt, amikor szabadságot vettem ki program miatt (interjú előtte, korán reggel), másik 2 ugyanazon a napon.

Majd lecsendesült a hullám, ritkán jött egy-egy telefon, nyáron pedig már alig volt hova beadnom.

Amúgy a lelkesedés hiánya és a megkopott angoltudásom volt a fő gond. Amúgy az egész országban kerestem munkát.

Nyáron még behívtak egy kósza interjúra. Közel lett volna, modern mentalitású cég, rugalmas munkaidő és a 3 végzettség közül itt csak az egyik kellett volna, a szívemhez legközelebbi. Álommunkahely.

Ugyanakkor hazafelé jövet azon gondolkoztam, hogy ez azért nem lenne eléggé változatos, kreatív, hajlottam sok barátom szakmája felé, ami amúgy valamennyire engem is érdekelt és évekkel ezelőtt tanulgattam is.

Elkezdtem hát autodidakta, majd pár hóbapra rá OKJ-n, immáron a 3. OKJ-t és 4. végzettség lesz, ha meglesz 2020 februárban.

Mindeközben még az első munkahelyemen voltam.

Hosszú Excel táblák, általában egyszerre vagy 5 megnyitva, ügyfélnyilvántartó rendszer, online nyilvántartások. Adatellenőrzések, adatjavítások.

Nem kaptunk felelősségteljesebb, változatosabb munkákat, nem volt előrejutási lehetőség.

A semmire mondtam fel 2019 elején, amikor már rettentő rosszul éreztem magam. Borzalmasan rossz kedvem volt már azért, mert be kellett mennem. Szörnyű volt a végére. A végén már a társaság is részben megváltozott és nem volt olyan jó.

2018 nyarán írtam pozitívum-negatívum listát, még a poziívumok voltak túlsúlyban, 2019 elején már a negatívumok, annyi minden változott. Pl elment a csopvez, aki nagyon jó fej volt.

Találtam egy másik, szintén adminisztráció-szerű munkát. Ez sokkal felelősségteljesebb, változatosabb volt, mint az előző, de azért pocsék, mert hatalmas káosz volt és sok volt az üresjárat, amikor pedig munka volt, akkor egyszerre 4 feladat.

Excelezés, minimális SQL, rendszerben adminisztráció, eszközök telepítése, beállítása volt a feladat. De egykaptafára.

Az OKJ mellett rengeteget tanultam autodidakta és már tavaly áprilisban ott tartottam tudásban, mint a többiek most.

Nagyon korán kezdtem vele állásokat keresni, eleinte poénból, illetve elmentem a HVG állásbörzére bemutatkozni, körülnézni.

Be is hívtak 2 helyre, további egynél a második, online körig jutottam el.

Na ezt nem szabadott volna, hogy megengedje a sors! Egyértelműen nem voltam munkaképes tudásszinten, de mivel 3-an is "érdeklődtek" felőlem, nem tudtam magamat reálisan betájolni.

Pont ezért keresgéltem folyamatosan, egész nyáron, kőkemény tanulás mellett.

Nyáron már rosszul voltam a pániktól, egyrészt mert ugye nem tudtam betájolni magam (a tavaszi 3nak nem szabadott volna megtörténnie), másrészt mivel láttam, milyen kevés a pozíció egyáltalán, és mik a követelmények. Úgy voltam vele, hogy így 2020 elején se fogok tudni elhelyezkedni benne, amikor már meglesz a papír. Nagyon rosszul voltam.

Közben a munkahelyemen az SQL-ezést se tudtam élvezni, mert a káosz miatt nem tudtam benne fejlődni, nem volt sikerélményem. Utáltam, végül nem is kaptam ilyen feladatot. A többi pedig rutinná, gépiessé vált.

Júliusban 2 hét alatt eldöntöttem, hogy esti egyetemre megyek.

Az ősz a munkakeresésről szólt, mert sehol nem akarják elengednia az embert az óráira (mondjuk ezt érthető).

Közben brutálkemény tanulás, sokat és lendületesen haladtam, egész jó záródolgozatot készítettem, a tanár is csak annyit írt a beadás előtt, hogy nagyon jó.

Ha ugyanilyen lelkes lettem volna az előző végzettségekkel és az angolom is lett volna olyan szinten, mint most, akkor elhelyezkedem bennük.

Dolgoztam ősz végén pár hetet áruházban. Gyorsan eltelt az idő, gyorsabban, mint a 2 irodai helyen. Összeszokott, de befogadó, kellemes társaság volt.

Legrosszabb az álldogálás volt, nem bírok állni. De csak béha fáradtam el úgy, hogy azt hittem, most roskad össze a lábam, összeesek.

Nomeg én sokszor, keveset eszek. Gondolhatjátok, az áruházban folyamatosan éhes voltam.

Mostanra semmi pénzem és eléggé nagy pánikban vagyok. Ahogy 2019 nyarán előre látni lehetett: most se jobb a helyzet, mint akkor.

A gyakorin persze én vagyok a nyomi, mert nincs pénzem, nincs jó állásom és panaszkodom.