Miért jut valakinek ilyen magányos, és egyben szomorú élet?

Mert az univerzumot egyensúlyban kell tartani. Ahhoz, hogy egy ember boldog lehessen, egy másiknak szenvedni kell.

Fogd fel úgy, hogy te vagy a hős, aki feláldozza magát ezen törvény nevében és mások boldogan élhetnek, mert te elvállalod az ellensúly szerepét.

Ez egy igen komoly tisztség. Légy büszke rá, hogy ilyen kínokat vállalsz az emberiség jólétéért! Nagyszerű vagy!

Mindenki beleszületik valamibe, a kérdés az, hogy mit hoz ki belőle. Senki sem tehet arról, hogy hogyan nevelték, milyenek az anyagi és a családi körülmények. Felnőttként már egészen más a helyzet, sok lehetőség van, hogy az ember kiszakadjon abból a környezetből, amit nem tartott gyerekkorában megfelelőnek maga körül.

Te már felnőtt ember vagy, de az írásod alapján egyáltalán nem látom, hogy felnőttesen gondolkodnál magadról. Tele van az írásod pesszimizmussal, rossz berögződött gondolatokkal, és negatív irányba húzó mondatokkal pl:

"Más jól érzi magát, bulizik, én meg szomorkodom hogy egyedül vagyok."

"Sosem találok barátnőt"

"nem fogok kibírni"

"senki sem foglalkozik velem, senki sem szeret"

Ezeket negatív mantráknak hívjuk.

Ezeket a mondatokat ismételgeted magadban, az agyad elhiszi, és egy idő után te magad is ezt gondolod magadról.

Mi lenne, ha ezután olyanokat ismételgetnél magadban, hogy "meg fogok mindent tenni, hogy boldog legyek"

"sikerülni fog"

"milyen szép ma az idő"

"de jó ma van egy szabad pihenőnapom"

Mellesleg ugye tudod, hogy amit tükrözöl a világ felé, azt fogod visszakapni? Ha nem köszönsz a szomszédnak, vagy mogorva vagy, akkor tőle is azt kapod vissza.

Ha egy lányra nem mosolyogsz rá, akkor ő sem fog visszamosolyogni. Nem mindenki szemét, mint az iskolatársaid, ne a múltban élj. Felejsd el a sulit, kib@..szott régen volt!

Most a most van, és annak kell élni, meg a jövődnek.

Ne siránkozz, ne sajnáltasd magad, mert így tényleg senkinek nem fogsz kelleni és most már nem az osztálytársaid, meg a családod, hanem saját magad generálod magadban a feszkót.

Szia! Nem tudom, beszélgettünk-e már itt az oldalon, de ha van kedved, írj privátban.

Hasonló helyzetben vagyok egyébként, az eddigi gimnáziumi éveimet én is úgy szenvedtem végig, és nem tudom, hogy az előttem álló utolsó tanévet hogy fogom kibírni... 18/L

Utálom a bulikat. Barátnőkkel meg csak baj van. Nem lehet hogy az a bajod hogy nem is igazán ezek kellenének neked, de a társadalmi nyomásból csak ezeket az ötleteket szeded le, mint a “boldogság” kulcsát?

Milyen hobbijaid vannak, mit dolgozol? Társasági ember bagy, könnyen megy a beszélgetés, vannak jó ötletid, vagy inkább egyedül szeredsz pepecselni valamivel és az önálló kész prodoktum és képesség okoz neked örömet?

Biztosan sokan vannak, akik csinálnának valami közös programot, ide is sokan írnak, akik mondjuk kirándulni szeretn(én)ek, vagy utazni. Ugorj bele egy ilyenbe! Ha nem is a te zsánered, próbáld meg élvezni! És ha jól sikerül, lehet hogy újra elmentek majd. De legalábbis lesz tapasztalatod, ami majd másik simeretségnél előny, hiszen így már te ajánlhatsz egy ilyen programot.

Ugyan így sajnáltam magam mint te, hosszú, hosszú éveken át... Jobb lett tőle? Hat nem...

Szerencsére olyan munkám lett, higy rá lettem kényszerítve, hogy eljárjak helyekre es emberekkel kommunikáljak...

Ember, állj fel a gep elől, menyj ki a világba, keress hobbit, keress programokat amik érdekelnek. Akár facebookon is van rengeteg csoport, a bushcrafterektől az automkutatókig minden témában,

Kapcsolatokat építeni is bizony meg kell tanulni...

Barátokat is csak úgy lehet szerezni, ha kapcsolatokat építesz emberekkel, es sokkal egyszerűbb olyanokkal, akikkel van bennetek közös...