Van valaki itt aki depresszióban 'szenved'?

kiváncsi vagy?

valami dolgozhathoz kell?

valami könyvhöz kell?

Te is az vagy?

5 éve kezdődött, amikor kamaszkorba léptem, és elkezdett foglalkoztatni az öngyilkosság gondolata, amire az akkori szerelmem ébresztett rá, akitől azóta se tudok elszakadni, bár 5 éve nem is láttam, nem is beszéltem vele. Tervezgettük az öngyilkosságot, de sajnos nem lehetett belőle semmi, elég nyomós okok miatt. Azóta is egy hozzá hasonló embert szeretnék megismerni, de ez lehetetlen. Aztán csendességem, állandó depresszióm miatt egy új iskolában (mivel akkor voltam 9.-es) kiközösítettek, ez is rátett egy lapáttal, végül ismerős környezetbe kerültem, és középiskola alatt is csak-csak előjött a depresszió, nem egyszer indultam úgy el itthonról, hogy most elszökök valahova máshova, aztán majd csak meghalok. Nem buliztam, nem voltak barátaim, volt pár ember akivel beszélhettem... és ez most is tart. Nap, mint nap szembesülnöm kellett/kell vele, hogy nem tudok beilleszkedni olyan társaságba, amibe szeretnék, és nap, mint nap hallgathattam a rosszindulatú megjegyzéseket.

Vannak mentális problémáim, bár nem voltam még pszichológusnál, de egyértelműen nem vagyok rendben. Tudok a bajaimról, és tudok gondolkodni még, ennek örülök, így nem láthatják rajtam a gondjaimat. Félek az emberektől, félek kimenni az utcára, félek az emberek reakcióitól. Utálom az ok nélküli hangulatváltozásokat, utálom, hogy egyedül kell szembenéznem az egész kib*szott élettel. Tudom mi jár annak a fejében, aki figyelemfelkeltésből vagdossa magát, kárt okoz magában szándékosan... A gond csak az, hogy olyan nehéz elképzelni, hogy véget vethetnék az egésznek, és nem éreznék többé semmi rosszat. Pedig jó megoldás lenne. Néha látok reményt.

Olvass a depresszió tüneteiről, és megtudod, hogy az vagy-e, de ne akard bemagyarázni magadnak, hogy az vagy.

Hat meg ennyi nagyokost.. :) Sokkal tobben depressziosok a vilagban, mint ahanyan tisztaban vannak vele, hogy azok! Csak nem mindegy ki milyen mertekben. Es persze ingadozik is. En negy eve voltam utoljara, de csak 3 eve jottem ra, h basszus, az voltam.. Tudok ra jo megoldast, ha mar nem jarsz suliba: kezdj el dolgozni egy olyan helyen, ahol kihajtanak mint a zinger-varrogepet! Legyen fizikailag is megterhelo (de nem kell, h kemeny fizikai munka legyen) es egesz nap porogni-porogni es porogni! Es ne csak azert csinald, mert megkovetelik! Tovabba lakj kulon a szuleidtol, ahol senki nem tesz semmit a segged ala, magadnak kell bevasarolni, fozni, stb. Majd, ha mar itt tartasz es mar kilog a nyelved, es meg mindig ugy erzed, depis vagy, akkor szolj megint es tovabb mondom..

ja igen! az olyan tarsasagba pedig, ahova nem akarnak befogadni, nem kell beilleszkedni.. Nem futunk olyan szeker utan, ami nem akar felvenni! remelem vilagos :)