Van itt köztetek olyan, aki szülés utáni depresszióban szenved/szenvedett?

Én nem, de egy barátnőmnek szerintem az volt, bár nem volt kimondva. Próbáltam neki sokat segíteni szülés után jó pár hónapig.

Terhesség alatt semmi gond nem volt, eltekintve attól az apróságtól, hogy lányt akart, de fiú lett. Ez volt a baba első hibája. Mivel faros fiúcska volt, ezért császár lett. Ez volt a baba második hibája. Ezek után nehezen indult be a barátnőm teje, ráadásul a baba sem akart rendesen szopizni, így kellett plusz tápszer. Na ez volt a baba harmadik hibája.

Innen már egyenesen jött, hogy a barátnőm teljesen totál csőd lett, olyan csalódott volt, hogy rossz volt ránézni. Nagyon szeretett volna kislányt, természetesen megszülve, csak szoptatva, és úgy, hogy rendesen egyen a cicin, ne nyammogjon. De sajnos teljesen más lett minden.

A barátnőm olyanokat mondott depressziójában, hogy ő nem ilyen gyereket akart, ő nem is igazi anya, nem is tud szoptatni se, de még szülni se tudott rendesen, stb stb.... szóval minden rossznak elhordta saját magát és a gyerekét.

Pontosan nem emlékszem, de már jó 3-4 hónapos volt a fia, mire helyrejöttek lelkileg mindannyian. Most meg már elmúlt 1 éves a fiúcska, és abszolút szerelmesek egymásba, minden rendben náluk.

Sajnos az is rátett egy lapáttal a barátnőm depressziójára, hogy nálam minden rendben volt: lányom lett, természetesen szültem és minden oké volt a szoptatással is.

Ha valaki depresszióba kerül, nagyon fontos, hogy legyen mellette valaki, aki segít neki, akár barátnő, akár édesanya, és tuningolni kell lelkileg.