Hogyan tudnék kitörni ebből a magányból? 19/F

Egész életemben mindig az voltam, mindig 1-2 barátom volt aki csak ilyen haver, nem legjobb barát szóval nem beszélgetünk minden nap (suliban nyilván de most nyáron se nagyon érdeklődnek) szóval sokszor magamba fordulok néha és gondolkodom mit tettem? Mivel tudnám ezt megváltoztatni?

Igaziból nem unalomról beszélek, próbálom magamat elfoglalni mindig ha van szabadidőm esetleg filmmel,sorozattal, videónézés, netezés stb. Mert amúgy dolgozom is és ez a hülye személyiségem és magamba fordulás és amiért nem nagyon volt soha társaságom és barátom nem nagyon megy ez a haverkodás munkatársaknál, ebédnél is egyedül ülök mert olyan csöndes vagyok és nem alakul ki az a kapcsolat, barátság vagy így bármi ami miatt megkedvelnének az emberek :/

Szóval jogos a magányom, miattam van, én tehetek róla mert talán nehezen nyílok meg de, hogy őszinte legyek belefáradtam! Szeretnék normális lenni és végre ismerkedni, barátokra szert tenni és stb. Pesti vagyok szóval a lehetőségeim adottak és itt a nyár is de nem tudom hogyan fogjak hozzá? Mentem már ilyen forgalmas/népes helyekre itt Pesten amit sokan ajánlottak de nem működött nekem. Nyilván ehhez is kell valami alap személyiség vagy magabiztosság amivel jók ezek a helyek.

Kerestem ilyen csoportokat vagy társaság, gyülekezeteteket akik olyanok lennének mint én és ott talán könnyebb lenne a dolgom de nem találtam.

Az a baj érzem, hogy elszalad mellettem az élet, 19 éves vagyok és még se barátnőm, se legjobb barátom semmi ami így egy alap dolog lenne és tök jó dolog. A boldogság hiányzik talán az életemből.

Lehet ez most így elég fura meg minden de tudtok valami tanácsot adni? Mit kéne tennem, egyáltalán lehetséges ez a személyiség változás? Vagy vannak hasonló cipőben emberek? Remélem nem untattam senkit és, hogy páran elolvasták ezt a kicsit hosszabb kérdés, nekik köszönöm! :)