Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Hogy lehet kitörni a magányból...

Csabi1993 kérdése:

Hogy lehet kitörni a magányból, és a befelé fordulásból?

Figyelt kérdés
20 éves srác vagyok és kb 17 éves korom óta járok pszichológushoz, illetve szedek gyógyszert.Enyhe depresszió, és személyiség zavart állapítottak meg nálam.Nincsenek barátaim, illetve hiába próbálkozom rendszeresen lányoknál, velük sem jön össze semmi.Internetes társkeresőkön szoktam ismerkedni, és a monitor mögül valahogy még szédíteni is tudok, de sajnos élőben nem tudom azt az énem adni.Olyankor zárkózott, visszafogott, csendes, befelé forduló, és üres vagyok.Ehhez még az is hozzátartozik, hogy nem vagyok megelégedve az életemmel, illetve nem érzem hogy a csaját utamat járnám, azt hogy mi lenne a nekem való élet.Van aki érezte már magát hasonlóan, és sikerült neki kilábalni?Meg akarok gyógyulni, segítsetek!

2014. ápr. 6. 17:31
 1/9 anonim ***** válasza:
Én, ha 18 leszek fogom magam felülök egy járatra az Egyesült Államokba, veszek egy kocsit, és egy nyár alatt bejárom az egész országot. Nem fognak érdekelni mások, egyetem, pasik, a magány vagy az üres életem, mert megtöltöm színekkel. Nekem mindig megmondják, hogy mi leszek, mit akarok. Csak nem tudják, ezért folyton veszekszem a szüleimmel. De én a saját utamat fogom járni. És minden kapcsolatot megszakítok. Én is depressziós voltam, ilyen gyerekkori dolgok, de kilábaltam belőle. Nem voltam hajlandó pszichológushoz menni, azt mondtam anyámnak, ha egyedül nem sikerül elvihet, de sikerült. Csak annyit tanácsolhatok, hogy ne félj a magánytól, annyira nem rossz. Sőt,az nem is igazi magány, ha vannak körülötted, csak lusta vagy észrevenni őket. :D
2014. ápr. 6. 17:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:
Azt tudnod kell, hogy az ember társas lény, így előbb utóbb mindenki, a legkeményebb egyedüllét hívők is "rákényszerülnek" hogy társat fogadjanak maguk mellé.Ezen senki nem tud változtatni, kódolva van.Egyébként elég merész terved van, de én szurkolok Neked :)
2014. ápr. 6. 17:47
 3/9 anonim válasza:
Az előttem levőnnek tetszik a gondolkozása ...én is beakarom utazni a világot és ebben senki se állíthat meg ...a kérdező meg gondolom h valami végett került ilyen állapotba ..ez akár egy barát elvesztése vagy bármi más ...néha én is érzem magam magányba ...de ha gondolod akkor írhatsz privátot :-)
2014. ápr. 6. 17:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
Kösz. Persze társas. Értem én, de valahogy mindig kilógtam. Nekem csak egy valaki kéne, de úgyse kapom meg. Még.
2014. ápr. 6. 17:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim válasza:

Elsőnek: nem azért, de pénzed honnan lesz minderre?

Általában optimista vagyok, meg nekem is voltak ilyen terveim, szóval átérzem, de amit te írtál az már tényleg egy kicsit meredek...

A másik, hogy szerintem, ha ilyen terveid vannak, akkor nem lábaltál ki a depresszióból, csak elástad magadban jó mélyre, ezért is akarsz inkább menekülni a problémák elől, de egyszer felszínre fognak törni...


Kérdezőnek, csak annyit tudok mondani, hogy mi ezt nem fogjuk tudni jobban megoldani mint a pszichológus. :/ De ha tudod, hogy miért nem vagy elégedett az életeddel, akkor azon próbálj meg változtatni!

2014. ápr. 6. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 A kérdező kommentje:
Igen, biztos volt valami törés, trauma, vagy inkább ezek sorozata az életemben, amiért ilyen lettem.De sajnos nem sikerült felszínre hozni, hogy mi is lehetett az.Barátaim voltak, de a suli után felvették őket ide oda és szétszéledtünk.Már egy éve nem láttam őket.Az hogy mit szeretnék az életemmel még nem tudom, csak azt érzem hogy a jelenlegi szakma amit tanulok, ugyan piacképes, és el is lennék vele, de soha nem fogom szeretni és ez zavar.Félek hogy én is olyan elfásult, megfáradt ember leszek.Kirekesztettnek érzem magam, a társadalomból.Pedig soha senki nem bántott, és mégis.Alsóbbrendűnek és jelentéktelennek érzem magam társaságban
2014. ápr. 6. 18:21
 7/9 anonim ***** válasza:

én sajna nem tudok segíteni, de annyit talán vigaszul mondhatok: immmár 10-15 éve full magányos vagyok (41 évesen)

és még élek, nem haltam meg.Valszeg már annyira mássá lettem a magányomban, mint a nagy átlag, hogy már még nehezebb lenne társaságot/társat találni.

Vannak kutyáim, van kihez szólnom ha hazamegyek. Igaz, néha elkeserít, hogy még azért is fizetnemkell, hogy egy nagyobb doboz másik 2 sarkát megfogja valaki és segítsen, de hát ezt is tudomásul kell venni.

A kérdésedre: én úgy érzem, hogy megtaláltam a hozzám való életet, de sajnos nem akadt akinek ez tetszik.

Mindegy, most csinálom és élem egyedül, de a MAGAM életét.

2014. ápr. 6. 21:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
Én is ezt mondtam, hogy kimegyek külföldre, most 20 éves vagyok és esti tagozatos OKJ-n szenvedek. :D
2014. ápr. 6. 21:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 A kérdező kommentje:
Azért ne add fel!Próbálj valami társaságot keresni!Az már fél siker ha megtaláltad a Magad útját, hisz nincs benne az elégedetlenség, a félelem a lelkedben, ami a kisugárzásodról is leolvasható.Így könnyebb lenne párt is fognod ;) Sebaj, el bátorítgatjuk itt egymást :D
2014. ápr. 6. 21:26

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!