Mi legyen, ha már csak az önsajnáltatás maradt?

Problémája mindenkinek van, mindenki önsajnáltathatná magát. Ami nem mindeg, hogy ki teszi. Egy random gyakoris rinyálása nem érdekel, ahogy egy ismerősömé se. A szeretteimmel viszont együttérzek.

Szóval ha önsajnáltatni akarod magad, azt tedd a szerelmednél, barátaidnál, családodnál, és ne a kollégáidat fáraszd vele.

Nincs szükségem olyan emberekre, akik lehúznak a negativításukkal, energiavámpírkodnak.

Ha valakinek problémája van, akkor kérjen segítséget, törekedjen a gondja megoldására. Így tudunk segíteni, örömmel.

Az önsajnáltatás meg mi? Az ilyen ember csak a kifogást keres, mindenben a problémát keresi. Az ilyen ember NEM KELL!! Akkor szóljon, ha tényleg változni szeretne, és tényleg megoldásokat keres.

Sajnálatos, hogy 3-as briliáns okfejtését 0%-ra tartjátok, gyerekek. Pedig minden szava igaz. Mondom ezt 60 évesen, jó párszor megjárva a hadak útját. Mondjuk, nekem könnyű dolgom volt, hamar megtanultam, hogy nem rinyálni kell, mert az még a szomszédba se hallatszik át. 15 múltam, amikor meghalt faterom, anyám meg lelépett egy orvos barátjával. Egyedül maradtam egy állami bérlakásban. (Akkor még szinte minden városlakó ilyenben élt.) Enni, inni, ruházkodni, rezsit fizetni stb kellett, és az alig megkezdett középiskolát se akartam abbahagyni. Az volt a legszarabb, hogy SENKINEK egy büdös szót sem szólhattam, mert akkor intézetbe kerülök. Kussoltam tehát és éjszakai vagonrakásokat vállaltam. Feketén, félpénzért. Az ofőnek folyamatosan hazudoznom kellett, hogy most éppen miért nem ért rá anyám szülőire jönni, meg hogy most éppen miért nem alkalmas az időpont családlátogatásra. Persze nem volt hülye, kiszúrta, hogy hazudok, és mindenhol alám tett, ahol csak tudott. Becsületére legyen mondva, hogy az utolsó félévtől, amikor kitudódott a dolog, már ő volt az, aki falazott nekem.

Szóval így állok én az önsajnáltatással.

"Akit egyszer porig aláztak,

porig kell azért lehajolni,

méltósága vesztett sorshoz

méltóságvesztve igazodni"

-mondja Baranyi Ferenc. Én meg azt mondom,

Akit egyszer porig aláztak,

ne tanuljon meg porban élni.

Henyélni és panaszkodni könnyebb,

mint talpra állva harcba szállni újra,

s ellenállni a közönynek.