Hogyan lehet feldolgozni hogy sose lesz barátnöm? Részletesen alább
Lassan 30 éves leszek és még sosem volt barátnőm, pár éve még úgy gondoltam hogy jó lesz az élet teljes magányban is de mostanra kezdek rájönni hogy ez nagyon nem jó így, egész egyszerűen nem látok semmi célt magam előtt az életben így, hiszen most mi lesz... Dolgozom,aztán ülök gép előtt egész nap, eszem iszom, pihenek és ez még vagy 30-40 évig teljesen egyedül...olyan értelmetlennek érzem de mégis ez van ez lesz. Hogy tudom ezt feldolgozni?
Végig gondolom hol ronthattam el.
Fiatalon emlékszem külsőre biztos nem lehetett baj mert 5 lány is szerelmet vallott pedig alig beszéltem velük és mindent visszautasítottam mert külsőre nem jöttek be mind1. Később már csökkentek lehetőségek 20+ de még akkor is volt kb 3 lány aki kifejezetten akart volna vmit de akkor is visszautasítottam mert külsőre ök se tetszettek. Viszont most 30 hoz közeledve már igazából szinte semmi baráti köröm és lányok se tolonganak... Kb 1 gyerekkori barátom maradt ennyi, de ott is én részemről kicsit lekezelő vagyok hogy 3 havonta 1 szer hosszas könyörgés után vagyok csak közös programra... lányok meg így vagy 3 éve nem tartok semmilyen kapcsolatat mert mondom nincs már ismerettségi köröm.
Szóval lehet válogatós is vagyok elismerem részben, de igazából kb mondjuk minden 10ből bejön vagy 2 lány, szóval 100ból aki szembejön korosztályból olyan 20 tetszik.
A probléma az hogy én sohasem mertem kezdeményezni!!! Soha nem mertem leszólítani aki tetszik sőt kerültem is társaságot vagy különösen izgultam. Szóval nem utasítottak vissza de biztos csak azért mert sose próbálkoztam, sajnos ilyen gyáva vagyok , önbizalomhiányos , nem túl jó ilyen társasági helyzetben..
Nem tudom hogyan változtathatnék vagy hogyan dolgozhatnám fel ezt a sorsot, rossz egyedül. De hangsúlyozom azt nem tudom elfogadni hogy nekem nem tetszővel kezdjek vmit, kizárt akkor egyedül.
Mit tehetnék, reménytelen érzem ezt az egészet.
Tudom én hibám is sajnálom de múltat már nem lehet megváltoztatni.
válasza:Bla-bla-bla, rizsa-mizsa... megy ezerrel az önsajnáltatás. Azt akarod behazudni magadnak, hogy nincs szükséged párkapcsolatra, pedig ez nem igaz. Emberi természetedből adódóan van rá szükséged! És prioritáson van. Elnyomod a vágyaidat, hogy ne érezd, mennyire fáj a hiányuk, és mennyire félsz tenni magadért. Még ennek felelősségét is le akarod rázni magadról... pedig kinek a felelőssége lenne az életed, az érzéseid, a szükségleted??
Mit csinálsz te itt magaddal? Ki a francot fog érdekelni a nyomorod? Fogd már fel, hogy ez csak téged érdekel, és csak magadat akarod igazolni! De ezt nem mi fogjuk megtenni neked...
Mégis mit kezdjünk egy olyan emberrel, aki mindenben a hibát, a problémát keresi?? Akinek semmi sem jó??
Ebben csak a hozzád hasonló semmirekellők, incelek és hasonlók lesznek a pertnereid... jó ha tudod.
válasza:A pszichoterápia esetén nem közhelyekkel történő dobálózás történik, egyénileg kapsz segítséget és a segítő beszélgetés közben történő felismerések elindíthatják a változást. Ha alkalmazod a gyakorlatban a felismeréseket. Olvasd el: Popper Péter Praxis avagy angyalok a tű fokán című könyvet, vagy a mostanában megjelent "A terapeuta esetei" sorozatból bármelyik, szimpatikus könyvet.
Te dönthetsz: maradsz az unalomban, a biztonság illúziójában (mert azt gondolod a megszokott dolgok megvédenek, azokat már ismered stb). Neked kell tenned ha jobbat szeretnél.
Nekem is a biztonság, a kényelem keresésére épült az egész életem és rossz erre közel 40 évesen rájönni... Ezért nagyon sok lehetőség elment mellettem, sok lehetőséggel nem éltem (nem voltak olyan nagy lehetőségek de akkor is ki tudja mi lett volna)... Nekem is hasonlók okoznak problémákat mint amilyeneket leírtál. Neked több lehetőséged van lépni, kilépni a megszokott, biztonság illúzióját nyújtó unalomból, mint nekem, két fogyatékossággal.
A nőknek is megvan a saját szerepük, ők adják az életet, sok fájdalmat elviselnek a női létből adódóan. Ne gondold, hogy könnyebb helyzetben vannak.
válasza:Még valami: hasonló problémákkal küzdőknek azért szokták javasolni, hogy menjen el pár napra önkéntes segítőnek haldoklók mellé, mert ott az ember eléggé rádöbben dolgokra... Neked még van döntési lehetőséged, hogy milyen utat válassz... Tudsz dönteni, bármerre mehetsz. Ha életed végéig vársz és kétségek közt szenvedsé: "mi lenne ha mernék lépni" akkor sose tudod meg, mi lett volna, ha mertél volna lépni és nem győztek volna le illuzorikus félelmek. Tudom és átérzem, megértem, milyen az ha az ember lépni akar, valamilyen újba fogni és esetleg régi traumatikus eseményekből adódó félelmek kísértenek, megpróbálnak visszarántani, de ha többet vagy jobbat szeretnél, mindig lépni kell. Ha nem lépsz, mindig csak a keserűség marad: "láthatom a párokat az utcán, nekem miért nincs?" "másoknak milyen jó" stb...
# 12 voltam
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, úgy érzem már hogy ez így nem mehet tovább, és biztos vagyok benne hogyha így folytatom az életet akkor a végén nagyon de nagyon megbánnám és igazatok van még nem késő változtatni! Szóval innentől kezdve azon leszek hogy megváltozzak, illetve kérek segítséget a gyerekkori barátomtól biztos vagyok benne hogy tud segíteni tanácsokat adni hiszen rengeteg barátnője volt és most is évek óta boldog párkapcsolatban él, eddig bármit kértem mindig minden segített, szóval így nem leszek egyedül.
Mindenesetre nagyon szépen köszönöm, teljes inspáráltatok hogy változtassak legalább megpróbáljam esélyt adjak egy jobb életnek.
Köszönöm!
válasza:Ha haboznál, csak gondolja arra, hogy most még csak 30 vagy, de ha nem emeled meg a segged, leszel 40 is... és sokkal nehezebb lesz csajozni.
Baráti vagy rokoni körben hintsd el, hogy párt keresel, és biztos akad egy lelkes extrovertált, aki összehoz a szi ngli barátnőivel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!