Hogyan lehet feldolgozni hogy sose lesz barátnöm? Részletesen alább
Lassan 30 éves leszek és még sosem volt barátnőm, pár éve még úgy gondoltam hogy jó lesz az élet teljes magányban is de mostanra kezdek rájönni hogy ez nagyon nem jó így, egész egyszerűen nem látok semmi célt magam előtt az életben így, hiszen most mi lesz... Dolgozom,aztán ülök gép előtt egész nap, eszem iszom, pihenek és ez még vagy 30-40 évig teljesen egyedül...olyan értelmetlennek érzem de mégis ez van ez lesz. Hogy tudom ezt feldolgozni?
Végig gondolom hol ronthattam el.
Fiatalon emlékszem külsőre biztos nem lehetett baj mert 5 lány is szerelmet vallott pedig alig beszéltem velük és mindent visszautasítottam mert külsőre nem jöttek be mind1. Később már csökkentek lehetőségek 20+ de még akkor is volt kb 3 lány aki kifejezetten akart volna vmit de akkor is visszautasítottam mert külsőre ök se tetszettek. Viszont most 30 hoz közeledve már igazából szinte semmi baráti köröm és lányok se tolonganak... Kb 1 gyerekkori barátom maradt ennyi, de ott is én részemről kicsit lekezelő vagyok hogy 3 havonta 1 szer hosszas könyörgés után vagyok csak közös programra... lányok meg így vagy 3 éve nem tartok semmilyen kapcsolatat mert mondom nincs már ismerettségi köröm.
Szóval lehet válogatós is vagyok elismerem részben, de igazából kb mondjuk minden 10ből bejön vagy 2 lány, szóval 100ból aki szembejön korosztályból olyan 20 tetszik.
A probléma az hogy én sohasem mertem kezdeményezni!!! Soha nem mertem leszólítani aki tetszik sőt kerültem is társaságot vagy különösen izgultam. Szóval nem utasítottak vissza de biztos csak azért mert sose próbálkoztam, sajnos ilyen gyáva vagyok , önbizalomhiányos , nem túl jó ilyen társasági helyzetben..
Nem tudom hogyan változtathatnék vagy hogyan dolgozhatnám fel ezt a sorsot, rossz egyedül. De hangsúlyozom azt nem tudom elfogadni hogy nekem nem tetszővel kezdjek vmit, kizárt akkor egyedül.
Mit tehetnék, reménytelen érzem ezt az egészet.
Tudom én hibám is sajnálom de múltat már nem lehet megváltoztatni.
válasza:Ez az én történetem félig. Te legalább hamarabb évredtél.
Oké. Az első lépést megtetted, elismerted, hogy benned van a hiba. Az Élet odakint van. Ki kell lépned a komfortzónádból! Eljársz edzeni? Az edzettség erőt, önbizalmat, időt, pénzt sugároz. Jársz emberek közé kollégákkal vagy magadtól? Biliárd, bóling, túra, színház?
A táncóra is sokat segíthet. Én pl. elhatároztam, hogy megtanulok táncolni. Kerestem partnert, fizettem a bérletét. Sztán megtetszett nekem, de én neki nem. A következő táncpartner is tetszett, de neki rosdz volt az óra ideje. Jött a 3., akivel össze us jöttem.
válasza: válasza:Ha filmekben megnézed hogy viselkednek a "rámenős férfiak", a gesztusaikat, mimikát, testbeszédet, hogy mennek oda nőhöz, mikként kezdeményeznek érdekes beszélgetéseket stb, ez lehet hogy segítene. Nem azt mondom, hogy legyél más mint amilyen vagy, hogy álarcot viselj, de ez is adhat egyfajta önbizalmat.
Leszólíthatsz random is lányokat különösebb cél nélkül az utcán, útbaigazítást kérni például (álfeladat, de önbizalmat adhat).
Olvashatsz könyveket (Allan és Barbara Pease könyveit például), olvashatsz könyvet az emberi kapcsolatokról és ez alapján felismerhetsz dolgokat.
Nézd meg környezetedben mások hogy csinálják amit nem mersz, miként viselkednek, mit mondanak stb.
Szia!
Ezt nem elfogadnod kell vagy feldolgoznod, azzal, hogy semmit nem teszel az égvilágon semmi nem lesz jobb. Mozdulj ki, akkor is, ha nem akarsz, mert utólag nem fogod megbánni, és bátran kezdeményezz. A lényeg, hogy ha beletörődsz, hogy hát márpedig te egyedül fogsz meghalni azzal nem változtatsz semmin. Törj ki ebből a burokból amibe bezártad magad, menj el azzal a pár barátoddal akik vannak kocsmázni, szórakozni, ott majd megismersz másokat is, esetleg lányokat. Ha úgy vagy vele, hogy nem tetszik külsőleg akkor ne erőltesd, mert ha igazán tetszik valaki akkor a külseje is megszépül a szemedben, ilyen esetben felesleges erőltetni a dolgot. Kezdeményezz nyugodtan, azt mondtad, hogy a külsőddel nincs baj, akkor meg? Legyél kedves, megértő, az bejön a nőknél. És még ami fontos, hogy ne olyan nővel kezdj akin már mindenki végigment, mert veled sem fog neki tovább tartani a dolog. A csendes, visszahúzódóbb lányok sokkal jobb társak, hosszú távra. Akkoris ha mondjuk nem olyan csinosak. És mindenképp felejtsd el ezt, hogy neked neü lesz
Nagyon nehéz kilépni a komfortzónából, én mindig is az a tipus voltam aki a könnyebb utat választotta amely a lehető legkevesebb kényelmetlenséggel járt, ezen változtatni nem tudom mennyire lehetséges. Emberek közé járok e? Csakis akkor hogyha vmire szükségem van (bevásárlás, számítógépes cuccok stb) . A kollégákkal csakis munka alapú kapcsolat, illetve pont annyi kommunikáció velük hogy a minimum meglegyen a jó viszony érdekében, de öszintén nem érdekel a többi.
Szóval mondhatom nem járok el sehova. Az edzést mindig is utáltam ahogy táncot is, de értem igazad lehet hogy edzés javit vmit a közérzeten már sokszor hallottam.
3-as
Na még útba igazítás kérésen is izgulnék ha nekem tetszőtől kellene kérdezni,leszólítani, már szinte azt félnék meglépni...Ami elméletet illeti már olvastam és azt kell mondjam nem nagyon tetszett amit olvastam, effektive teljesen meg kell változnom és olyanná válnom aki nem vagyok, persze értem nem jó így de azért az se lehet hogy olyat erőltessek magamra ami abszolút egész lényemet eltörölné.
4-es
Hát biztos nem vagyok borzalmasan ronda abban biztos vagyok, az hogy nem merek semmit az a legnagyobb problémám és még leszólítás is borzalmas feladatnak tünik amitől kb rettegek. És persze nem kezdenék olyannal akin végig ment kb mindenki nem tetszene, egyértelmű. Jól hangzik ez a csendesebb visszahúzódóbb de mind2 azok vagyunk kicsit nehéz lehet előrelépés.
2-es
El vagy tévedve, sehol sem kértem hogy rám írjon vki főleg nem szánalomból. Meg szánalom, jó vicc, mindenki mindent érdekből tessz, aki emberi jó indulatra nevetséges nincs olyan. A lényeg hogy kiirtam magamból ezeket a negativ dolgokat így már jobb és vmi megoldást várnék hogyan javíthatnék vagy fogadhatnám el ezt a helyzetet.
válasza:„Nagyon nehéz kilépni a komfortzónából” Na és? Jobb életet akarsz vagy nem?
„a jó viszony érdekében, de öszintén nem érdekel a többi.” Egy pszichoterápiát megérne a dolog.
„Az edzést mindig is utáltam ahogy táncot is” Olyasmi fennsőbbségességet érzek itt ami bennem is volt, részben még van is. Sok mindent ki lehet tárgyalni igazi baráttal, de ők nem annyira módszereresek, nincs annyi idejük, türelmük sokszor. Ezt nagyon fontos lenne feltárni terápián. Nem viccből mondom. Én járok.
„Na még útba igazítás kérésen is izgulnék” Ez csak költői túlzás. A nyavajgó kisemberek, mint te vagy és voltam/részben vagyok, gyakran élnek ilyen takarózással.
„értem nem jó így de azért az se lehet hogy olyat erőltessek magamra ami abszolút egész lényemet eltörölné” Dehogynem. Erről szól a Rocketman. Most akkor jó neked így vagy nem? Ha jó, minden marad régiben. Ha nem jó, akkor változtatni kell.
„Jól hangzik ez a csendesebb visszahúzódóbb de mind2 azok vagyunk kicsit nehéz lehet előrelépés.” A férfinak kell tökösnek lenni. A visszahúzódás nem jelent határozatlanságot vagy töketlenséget.
válasza:Lényeg a gyakorlás. El kell kezdeni, ha sokszor, nagyon sokszor gyakorolsz szituációkat, kommunikációs formákat, csökkenni fog a félelem majd meg is fog szűnni.
Az ember evolúciósan alapvetően a túlélésre rendezkedett be, ezért nehezen vált a megszokottról és hajlamos a könnyebb utat választani. Tenni kell érte, ha szeretnél valamit az életben.
6-os
Azt Kell mondjam akkor hogy a te eseted tényleg durvább egy picit, mert én nem félek telofont felvenni ha családról vagy ismerösökröl van szó, viszont ha idegen akkor már bennem is van félelem lelkileg, belsöleg. Illetve megértem amit kisboltról mondasz, de nekem másképp jelentkezik maga a kimozdulás amit nehéz elhatározni ha nincs fontos ami Kell. Tehát hatalmas lelki energia hogy kimozduljak de utánna már nincs probléma csak maga elindulás nehéz az elhatározás hogy ha nem muszáj kerülöm és inkább nem mozdulok ki. De igazad lehet probalkoznom kellene.
8-as
Értsd meg az egész életem arra épül/épült hogy bent maradhassak a komfortzónámban, ha döntenem kellett vmiröl mindig az volt a szempont hogy a lehetö legkényelmesebb legyen a végeredmény. Pl nagyobb kereseti lehetöség de több munka, választom a kevesebb munkát kevesebbért. Vagy jogsi nem kell, inkább tömegk. mert olcsóbb és nem szükséges bajlodnom jogsi letétel, vagy élhetnék külön de maradok szülök mert van aki moss takarit kiszolgál meg igy minden nálam marad STB.. szóval érted a lényeget ezek után.
Psszichoterápia?
Az amikor fizetsz sok pénzt hogy vki meghallgasson és utána esetleg rá mondjon a végén vmi internetröl másolt közhelyet,az pl miért segitene??
Illetve semmiképpen sem akarok másokkal együttérezni(csak azzal megy aki hozzám hasonló esetleg) vagy érdeklödni, ezen nem változtatnék, ez logikus gondolkozás és jól érzed van vmi felsöbbrendü tudatom vagyis mindenképpen lehetséges, van egyfajta lenézés hogy minek barátkozik mi haszna van annak ha azzal semmit se nyer és idöt energiát szán rá a semmiért vagy minimális elönyért pl szarul esne ha probálkoznék és semmi se lenne úgy érzem idömet pocsékolnám a semmiért vagy a bizonytalanért.
Még valami életben senki SEM tudja hogy ez a problémám ugy adom elö mintha ez nekem jó lenne így tökéletes hogy egyedül, és valóban látszolag jó hetekig hónapokig de van olyan nap hogy elötör az érzés hogy ez mégsem jó így de magamba folytom, csak aggodok hogy lehet késöbb rosszabb érzés lesz ha így maradok egyedül.
Na igen élet nem igazságos nekünk férfiaknak kell mindent, tudjak Minden téren nyujtani vmit fejlesszem magam humoros jó társaság érjek el sok mindent életben stb, még lánynak kB annyi hogy legyen tartása meg figyeljen külsejére...pff....
9-es
Sajnos, mindig elbukok a változást elvetem hogy "van enni inni,van munka,sok szabadidö,nyugalom, ha egyedül is maradok nem halok bele" illetve "ha tennék is vmit úgyis kudarc lenne a vége, Minden eröfeszités kudarcra van itélve, Kell ez nekem a sikertelenség érzete, egyszerübb megbékélni hogy nem lesz semmi, mindegy MIT teszek ugyse lenne eredmény STB, max kinevetnének"
Kommunikációs skillem elég alacsony kB úgy képzeld el én az a tipikus ember vok akivel nagyon gyakori az úgymond "kinos csend" szindróma, borzalmas a small talk készségem, nem megy és nagyon gyakran fullad csendbe barmiféle társalgás, ez a fö alap problémám hogy értsd...
Olyan rossz érzés néha látok egy szép lányt és hiány érzet fogg el hogy bárcsak lenne mellettem vki, hogy lehetne ettöl érzéstöl megszabadulni..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!