24 éves vagyok és nem tudom feldolgozni?

Nekem az jutott eszembe, hogy miért ne próbálnál meg olyan munkát keresni, ahol pl. játszhatnál gyerekekkel. (ovi, nyári táborok iskolásoknak...stb.)

Pénzt is keresnél és játszhatnál is. Biztosan nagyon jól menne neked lefoglalni a gyerekeket. Most jön a nyári szünet, ez egy tök jó lehetőség lenne!

Mit szólsz hozzá?

Szia :) Én 21 éves vagyok, ha gondolod írhatsz nekem.

Akár fb-on is beszélhetünk. Én tudom milyen szar érzés..nekem is jó lenne picit beszélni valakivel ilyesmikről.

28 vagyok, hogy ugyan így vagyok-e a dolgokkal, mint te az kérdéses. Abszolút nincs évek óta barátaim, még minimálisan ismerősök sem akikkel beszélnék. Interneten 1-2 ember, de az nulla, mintha nem is lenne. Ha rosszul érzem magam, és ugyan meghallgatnak de mégsem olyan, mintha négyszemközt beszélném meg ezt valakivel. És ez a kisebbik baj. Ennél nagyobb probléma, hogy régóta nincs barátnőm, értsd évek óta. Erről kb. ennyit. Ami viszont végtelenül felháborít, és depresszióba nyom, hogy ennyi idősen sem találtam meg magam. Nincs semmi értelmes szakmám, valami ami kicsit is érdekelne, emiatt az eddigi munkahelyeimet is rühelltem. 3 hónapja munkanélküli is vagyok, mert amit ezidáig csináltam azt baromira nem akarom, más választást meg nem nagyon találok. Ha akarnék eltudnék menni havi 90-100ezerért dolgozni, de nem akarok. És totálisan megőrjít hogy nem találom meg azt a dolgot ami érdekelne, amiben eltudnék merülni, amiben jó lennék. Férfiként ez baromira dühít, mert nem tudom miben kiélni magam. Kicsit úgy érzem magam, mint egy kasztrált kandúr. Már fölösleges dolgokba kezdek, ami lehet egy tizenévesnél még elmenne, de a jelenlegi életemet nézve egyáltalán nem, már-már kínos, hogy filmeket nézek, videojátékokkal játszok nap mint nap, és a youtube előtt döglök. Miért? Mert nem tudok mást. Lennének haverjaim, lenne barátnőm azonnal rohannék ki a szabadba, és nem foglalkoznék ezekkel a dolgokkal, de így hogy üres az életem, így rendkívül nehéz a változás.

Szóval megtudlak érteni, lehet hogy olyan barátok hiányoztak, aki vezettek volna az utamon, megmondták volna hogy ezt ne csináld, szedd össze magad. Vagy egy olyan nő aki biztatott volna a gondolataim megvalósításában, aki önbizalmat adott volna.

Szerintem 24 évesen abszolút nem gáz az hogy gyerek dolgokkal foglalkozol. Én pl. nem sok olyat ismerek akinek 24 évesen gyereke van. Szerintem ez az első dolog amit helyre kellene tenned a fejedben, hogy nem vagy "vénlány". Én éltem Angliában, ott a 24 éves kor gyakorlatilag még takonynak számít, sokan 30 körül mennek el egyetemre, vagy éppen akkor kezdenek el dolgozni...

Sziasztok!

Kedves kérdező! Én is 24 vagyok és hasonló helyzetben...bár én szeretek egyedül lenni, barátaim is vannak, bár tőlem távol, ez utóbbi miatt én is sokat vagyok egyedül. Ugyanakkor azt is tudom, hogy az élet telik, az emberek jönnek-mennek, a barátok is élik mindennapjaikat.

Én tanultam az elmúlt években, viszont komoly kapcsolatom még nem igazán volt. Jelenleg kineziológushoz járok és sokat segít. :) Javaslom neked, ha úgy érzed, hogy segítségre van szükséged.

Kedves 8-as!!! Neked pedig mindenképp javasolnám, hogy keress fel egy szakembert, akár egy kineziológust (amint már fentebb írtam, én is járok), nagyon hasznos, megéri.

Minden jót az életben!

24/N