Az élet nem más, mint egy modernkori rabszolgaság?
Gyűlöljük egymást, pedig egy csónakban evezünk,
Bűnösek vagyunk, mert egymáson nevetünk.
Segítő kar sehol, csak fulladunk, s merülünk,
Lelkünk romlott: a széptől sírunk, a nyomoron derülünk.
Szúrós szagú a narkós cigarettám, füstje maró,
Egy taknyos fiatal vagyok, csak egy újabb drogos tahó.
De lelkem nagy és nyitott - hallom vele a lágy zongoraszót,
Hajnal jár a bárban is, a szigorú csapos most odaszól:
Záróra. A Chopin-noktürn puha dallama is végét járja,
A szolga ágyba dől, s a holnap helyett csak az édes véget várja.
Én csak annyit tudok kérdező, hogy az emberi faj azon részét akik állatokat,embereket tudnak kínozni, megölni, akik kizsákmányolják a természetet, a kukába kéne dobni, mert selejtesek. Valami van ami mozgatja a szálakat, és amiért nincs egyenrangúság, és amiért ténylegesen ekkora a szakadék a szegények és gazdagok között, valami van ami meglapul sunyiban a színfalak mögött és röhög a markában , hogy mit tesz az emberiséggel. Mondhatnám azt is, hogy önként vállaljuk ezt a fajta rabszolgaságot, senki se mondja azt, hogy nekem nem kell az okostelefon, a TV. :D megveszik, kell nekik, a legtöbb embernek bőven elég ennyi, dolgoznak egész nap, egy héten 5-6-7 napot aztán hazamennek leülnek a TV elé bambulni miközben eszik a rosszabbnál rosszabb kajákat. DE senki se tudja , hogy hogyan is lehetne másképp.
Mert mindenki csinálja tovább az önként vállalt rabszolgaságot....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!