Ti is szoktátok azt érezni/elgondolkodtok rajta időnként, hogy nincs olyan ember, akivel össze tudnátok kötni az életeteket, együtt élni vele, akár barátként, akár a párodként?

Én speciel 20 éves koromban ismertem meg az első ilyen személyt. Az azóta eltelt években nem sikerült hozzá foghatóval találkozni, legalábbis közelebbi viszonyba kerülni.

Nem kell, hogy ez foglalkoztasson, akkor jön ez szembe veled, amikor a legkevésbé se várnád.

Hasonlóképp éltem át ezt a korszakot, hasonlóktól tartottam, azonban én mégse tudom azt mondani, hogy sikersztori lenne az enyém.

Követtem el én is hibákat, azonban aki számomra ezt a teljes életérzést hozta el kissé becsapott... Egy kissé felültetettnek érzem ezt az életet. Minden, amiben hinni kezdtem, átváltozott valami kegyetlenné, és minden emlék kínoz a mai viszontagságokban. Szeretnék elfelejteni belőle mindent. Nem megy. :)

Persze nem muszáj ilyen szerencsétlennek lenned. Valaki pont hogy olyan jól járhat, mint én amilyen rosszul. De az már kisebb részt a személyiségeden, és oroszlánrészt még csak nem is rajtad múlik. Persze lehet, hogy ez nem így van, én csak szeretnélek figyelmeztetni. Vigyázni kell, és elsősorban bizony magaddal foglalkoznod.

Velem is ugyanez van,egyszerűen nem minden ember fog meg akivel ismerkedek, annyira, hogy legyen belőle kapcsolat is. Ez van.

Kell valami plusz, valami közös hullámhossz, hogy kialakuljon valami. De én már úgy is vagyok ezzel az egésszel, hogy azok a legjobban kialakuló kapcsolatok amik spontán alakulnak ki. pl ha véletlenül találkozol valakivel és kialakul egy beszélgetés, és már elsőre tök jól megvagytok. . Ezektől lélekemelőbb érzés nincsen :) .