Az élet nem más, mint egy modernkori rabszolgaság?

Kérdező, ezen az oldalon vigyázni kell az ilyen kérdésekkel!

Igen, kényelemben élünk, de biztos jó ez, ez ad örömöt, boldogságot?

Nehéz megfogalmazni, mire gondolok.

Az Abigél című regényben, amikor Gina kibékül a többiekkel, leírja Szabó Magda, hogy milyen jól érezte magát Gina a többiek között, mennyi öröm volt. Akkor ér igazán valamit az öröm, ha meg kell érte küzdeni. A Matulában a nagy szigorban nagyjából egy mosolyért, egy nagyon apró csínyért is meg kellett küzdeniük - és épp ez adta a valódi értékét.

A mai ember szemében amúgy tényleg kegyetlen a régebbi, akár 200 évvel ezelőtti világ.

A 25 fokra fűtött lakásból a 20 fokra fűtött tömegközlekedéssel elmegy a szintén 25 fokos irodájáig. A szabadban egész nap 10 percet tartózkodik, a nap folyamán jó, ha párszáz métert kell galogolnia. Meleg vízzel fürdik minden nap és nem éhezik mennyiségileg, csupán minőségileg.

Ez a túlzott kényelem ezerféle bajhoz vezet és azt pláne nem lehet mondani, hogy emiatt boldogok vagyunk, boldogoknak kellene lennünk.

A legtöbb ember az iskola, a munka rabszolgája. Igen, kevésbé kegyetlen, mint amilyennek az ókori, középkori rabszolgaságot ismerjük, de sokszor rossz.

Választási lehetőség amúgy sok esetben csak látszólag van, például kerülhetünk cseberből-vederbe.

Bizonyos szintig igen, ha így nézzük az emberek 99%-a aki eddig létezett az gyakorlatilag valaki szolgája volt.

Ettől függetlenül a mai világban te magad döntöd el, hogy milyen szinten leszel rabszolga, mert ugyanúgy megvan a lehetőséged magasra jutni, mint nem vinni semmire.

Neked kéne írnod ilyen slam poetryket, vagy miket :D

Csak a jövőben ne hasonlítsd a kapitalizmust a tényleges rabszolgasághoz, mert ez elég nagy tiszteletlenseg. Tudom hogy szar napi 8 órát dolgozni, de ez nem hasonlítható ahhoz hogy akármikor megverhetnek, ha nem teszed a dolgod, vagy meg is ölhetnek, vagy ahhoz, hogy nem lehet magántulajdonod, nem mehetsz oda, ahova akarsz, nem formálhatsz véleményt, stb. Mielőtt ilyen huuuuu de mélyen szántó gondolatokat írsz, előbb szerintem olvass utána a másik oldalnak is - annak, amit te nem látsz.

Igen. Olyan rabszolgaság, amiben a rabszolgák nem tudják magukról, hogy azok.

Nem csak egymást gyűlölik az emberek, hanem leginkább saját magukat.

A szolga nem várja az édes véget mikor ágyba dől, hanem szorongva retteg a honlapon, ahol ugyanazt a robotolást végzi mint évekkel ezelőtt. A végtől félnek, mert nem akarnak a kitalált poklukba jutni, ezért bűnhődnek, mert az egyház azt parancsolta nekik.

Nekem tetszik a vers, de jobban esne egy lényegre törőbb verset olvasni nekem. Ahol minden mondat egy nagy titok, amelyet a sok bárány el sem mer hinni.

[link]

A rabszolgasagtol nagyon messze vagyunk. Szabadon koltozhetsz, nem? Ugyanakkor, amikor megszuletsz,egyfajta szerzodest kotsz az allammal. Az allam allampolgarsagot ad neked, ami jogokat jelent, de kotelesseget is nincs igazan valasztasod el kell fogadnod.

Az emberek, hogy megosztjak a munkat sokkal tobbre kepesek mint peldaul az allatok akik sokat szenvednek, eheznek faznak, es konnyen elpusztulnak. Ugyanakkor szolgalnunk kell a sajat tarsadalmunkat, ahogy a tarsadalom is gondoskodik rolunk, amikor raszorulunk. Ebben nincs semmi rossz, peldaul a mehek is szolgaljak a sajat tarsadalmukat, az elet fennmaradasat. Nem rabszolgak vagyunk csak szolgak. Szolgaljuk a tarsadalmat, a csaladunkat, az eletet.

Persze ha jo vezetot valasztanank meg, talan az eleterzesunk is jobb lenne.

Chopin tenyleg csodalatos!

Értem én, hogy büszke vagy a depis versre, és nagggyon igazságtalannak érzed, hogy neked kell eltartani a felső tízezret... Ja, persze, drogos tahóként.

De ha kikászálódnál az önsajnálat mocsarából, és lemosnád magad, akár körbe is nézhetnél.

A XVI. században röghöz kötötten éltek a parasztok. Volt, aki teljes (átlag harmincéves) élettartama alatt egyszer ki nem mozdult a falujából. Ma bármikor felpattanhatsz egy vonatra, buszra, utazhatsz. Régen a népesség 99 %-a írástudatlan volt, vagyis nem csak a Blikktől volt elvágva, de az ismeretektől, a tanulás lehetőségétől. Ma? Három rongyért előfizetsz a netre, elolvashatsz bármit, képezheted, fejlesztheted magad. Régen férfiakat és nőket kényszerítettek össze "házasság" címén, aztán vagy utálták, vagy simán megcsalták egymást. Ma szabadon ismerkedhetsz bárhol, bármikor.

Értem én, hogy olyan menőnek meg coolnak tűnik a depis, "mély érzésű" (és persze taknyos) költő pozíciójába vágni magad és tetszelegni a tükör előtt, és siránkozni, hogy nincs ingyen minden (a sört meg a halhatatlanságot beleértve), de ezzel csak a saját életed mérgezed.

Nyugodtan húzd fel a fekete kabátod, fésüld a szemedbe a hajad, tölts fel néhány depis képet az instára, aztán szavazd le a hozzászólásom. De attól még te tehetsz a saját üres életedről.