Hogyan teszitek elviselhetőbbé a szerelem, párkapcsolat hiányát? /L

Úgy teszem elviselhetőbbé, hogy sokat fantáziálok...és csak arra hajtok hogy végre eltudjak innen költözni, lesz egy jó, és jól fizető munkahelyem...ebből adódóan pénzem, és így hogy nem a vízben fuldoklok, hanem evezek a felszínen, szorongás és aggodalom, depi nélkül, egyedül szabadon,függetlenül mindentől nyitottan, megismerek egy lányt.

Csak jelenleg ez a "vágyam" fenn áll, csak bizonyos dolgok nem teszik lehetővé 😕

Gondolok itt az itthoni, családi környezetre, körülményekre, a szociális társasági életemre...jelenleg mintha egy magányos farkas lennék, aki egyedül kóborol az erdőben.

3-as 6-os és a 9-es jobban teszi ha inkább nem válaszol.

Sértődött kis csitrik.

Nekem is hiányzik amúgy a kapcsolat.

Ami segít elterelni, azok a sorozatok, illetve a szakmámmal való foglalkozás. (de azok közben is fel szokott jönni a hiány)

Én keresgélek, reménykedek, hogy neten vagy a valóságban találkozom azzal, akit szeretnék majd elvenni.

Azt gondolom, hogy kevesebbet nehéz gondolni a kapcsolatra, ha szeretnél ha szeretnéd és hiányolod.

Én szívesen beszélgetek veled bővebben ha szeretnéd.

Ui.:Pál Ferit én is javaslom. :)

Regisztrálj a bongacamsra :) Jó, vicc volt.

Én sokat szenvedtem ez miatt, de beláttam, hogy nem vagyok jó senkinek, (igaz 1x volt akinek igen, de pont másra hajtottam), azután sosem sikerült semmi, aztán idővel már nem is rágódtam rajta. Vannak emberek akiknek,-mint gondolom én is és te is,-1 valódi párja van a Földön, de ahhoz, hogy találkozzanak, szinte nulla az esély. Így ha nehéz is, be kell látni, hogy párkapcs. nélkül is élet az élet, nem vagy kevesebb, se rosszabb emberileg. Amúgy pasi vagyok 37.

Tanulok, mellette diákszervezetben törekszem feljebb. Több térren fejlődök, tanulok, vannak álmaim, ilyen egyszer majd jó lenne kategória.

Egyre jobban hiányzik egylány az életemből. Nem azért mert másnak is van. Nem tudom miért.

Valahogy ez nem jött össze nekem, de nem értem miért. Nem tudok már lassan feladatot vagy hobbit kitalálni ami elterelné róla a figyelmem. Egyre jobban fáj. Kicsit üresnek érzem magam belül, és oké, hogy jó családom van, vannak barátaim, meg fejlődök és valahogy egynesbe is jön lassan az életem, úgy érzem, de ez nagyon hiányzik.

Egy lány, egy társ, akiért lehessen aggódnom, akivel át lehet beszélgetni éjszakákat, hogy átélhessem azt a lángolást valaki mellett, hogy valakire féltékeny lehessek, hogy fontos lehessen valaki, hogy törődhessek valakivel.

Így egyedül is jó, nem arról van szó, csak megöl már lassan a magány. :(