26 évesen egyedülálló vagyok és nem is állok készen kapcsolatra, nőként. Mi lesz így velem?

Autisztikus vagyok. Ha nem is autista (bár gondolkozom a diagnosztizáltatáson), de egy csomó jellemzője pont igaz rám. Sheldon Cooper vagyok.

Pl egyszer mondtam valakire, hogy nem igaz, hogy nem tanulta meg ezt és azt (emberi viselkedésről volt szó). A többiek helyesbítettek, hogy ezt nem megtanulni, hanem érezni kell. Hááát... Én nem érzem. Cserébe igyekeztem odafigyelni rá, rögzíteni.

Jelenleg lelkileg és élethelyzetileg se érzem magam késznek.

Idén szeretnék egyébként új életet kezdeni.

Volt már egy 8 hónapos kapcsolatom, életem egy nagyon kiegyensúlyozott, kevésbé stresszes, szabadidővel teli időszakában. Ez a férfi nárcisztikus volt és igazából réges-rég ott kellett volna hagynom, nem pedig hagyni magam sebeket szerezni.

Lassan egyébként szülnöm kellene, de félelmeim vannak fentiek okán és nem vayok igazán jól sem.

Mi a véleményetek?

Baráti köröm házasodik, gyerekek jönnek.