26 évesen egyedülálló vagyok és nem is állok készen kapcsolatra, nőként. Mi lesz így velem?
Autisztikus vagyok. Ha nem is autista (bár gondolkozom a diagnosztizáltatáson), de egy csomó jellemzője pont igaz rám. Sheldon Cooper vagyok.
Pl egyszer mondtam valakire, hogy nem igaz, hogy nem tanulta meg ezt és azt (emberi viselkedésről volt szó). A többiek helyesbítettek, hogy ezt nem megtanulni, hanem érezni kell. Hááát... Én nem érzem. Cserébe igyekeztem odafigyelni rá, rögzíteni.
Jelenleg lelkileg és élethelyzetileg se érzem magam késznek.
Idén szeretnék egyébként új életet kezdeni.
Volt már egy 8 hónapos kapcsolatom, életem egy nagyon kiegyensúlyozott, kevésbé stresszes, szabadidővel teli időszakában. Ez a férfi nárcisztikus volt és igazából réges-rég ott kellett volna hagynom, nem pedig hagyni magam sebeket szerezni.
Lassan egyébként szülnöm kellene, de félelmeim vannak fentiek okán és nem vayok igazán jól sem.
Mi a véleményetek?
Baráti köröm házasodik, gyerekek jönnek.
válasza: válasza: válasza:Egy kicsit mindig elborzadok, amikor valaki segítségért ír ide, a válasz pedig erre az, hogy elküldök a fenébe.
A sorozatban Sheldonnak, Asperger-szindrómának és a Savant-szindrómának egy keveréke van. Csak egy kis helyesbít, az autizmus nem feltétlenül jár együtt a zsenialitással. Viszont az autizmus ritkán jár egyedül, gyakran van együtt más rendellenességekkel.
Nem sértésnek szánom, de a barátaid idióták. Az érzelmek kimutatását, fogadását, kezelését mind-mind gyerekkorban főleg a szülőktől tanuljuk. A gond az amikor ezt valami miatt nem tudja valaki elsajátítani.
Az a helyzet, hogy nagyon kevés érdemi dolgot írtál ide. Szerintem nem feltétlenül van autizmusod, más problémád lehet. Írj már pár dolgot akár privátban is, hogy mi volt a gond a gyerekkorodban, gyakori volt esetleg a fizikai vagy verbális bántalmazás?
A savazó kommentekre meg ne figyelj. A saját nyomorukat kompenzálják. A másik típusú komment ami sületlenség, hogy csak el kell döntened és csinálni. Az ilyeneket el se kell olvasni.
Ez hosszú, az olvassa el, akit kifejezetten érdekel, miért tartom magam autisztikusnak és/vagy egyéb dolgok:
Hát mára emberiszony, sőt, nem szeretem az embereket, szorongás,alacsony önbizalom is (bár ez szerintem 16 évesen tetőzött és mára javult)....
Legdurvább 6-10 éves korom között volt.
Totál amsaját világomban éltem és nem fogtam fel a külvilágból semmit. Emlékem is kevesebb van. Nem tudtam alkalmazkodni, nem mindig fogtam fel, mi lenne a dolgom, mi a helyes. Vagy elhangzott valami ezerszer, de nem fogtam fel. Munkatársamon látom ezt: a feladatokat nem fogja fel, alapvető dolgokat kérdez, amiket ennyinidő után nem lenne szabad.
"Szerelmes" voltam egy-egy dologba, tárgyba, jelenségbe, csak arról beszéltem és azzal kapcsolatos sztorikat szőttem magamban 0-24.
Totál nem érdekeltek az emberek, az emberi jellem, a másik nem. Untam, amikor arról volt szó, ki a helyes fiú, ki tetszik kinek...
Mai napig nem nézek sorozatokat, ritkán nézek filmeket, egyszerűen nem köt le, inkább olvasok a neten arról, ami épp érdekel vagy kreatív hobbizok, sportolok.
Plusz általában pont az foglalkoztat, ami mást nem, ami mást igen, engem nem.
Ami másnak vicces, nekem nem feltétlen, ami nekem igen, másnak nem feltétlen.
Nem mindig tudom megítélni, mikor viccelődnek velem és mikor vegyem komolyan.
Nem tudom megítelni, ki kétszínű, ki őszinte, kivel barátkozzak, nem értem/félreértem a jeleket.
Nem értem az embereket. Már egy közönséges zebrán átkelés "gondot okoz", nem értem, miért csinálja mindenki ugyanúgy, máshogy, mint én és belegondolva az én megoldásom tűnik jónak.
Na ezt a részét nagyon nehéz elmagyarázni, de pont enyhén autistáktól hallom ugyanezeket a dolgokat. Máshogy működök, máshogy közelítem meg a dolgokat, mást veszek észre, mint úgy a nagy átlag.
Általánosban amúgy totál ki voltam közösítve, játszották velem a ne érintsd meg játékot, verbálisan nagyon durván bántottak, fizikálisan jóval kevésbé, de enyhén az is előfordult.
Ezeken kívül gúnyra okot adó testi hiányosságom is vot 16 éves koromig.
válasza:Általánosban, az osztály.
De engem a tárgyszerelmem és a 0-24-ben pl iskolacsengővel vagy helységnévtáblával való foglalkozásom jobban izgat.
A bántalmazás gondolom inkább emiatt volt. Ettől meg tény, hogy gonoszak tudnak lenni a gyerekek
válasza:Mi rossz van abban, hogy szeretted a csengőket és a névtáblákat? Semmi. Nekem ezen a héten a mániám az angol nyelvről való fordítás volt.
1. osztálytól 8-ig. vagy csak 4. ben egy hétre volt ez a bántalmazás, és pontosan hogyan történt, milyen eszközökkel?
Ezek szerint nem sikerült átadnom. :(
Nem szerettem semmiféle helységnévtáblát, hanem fura tárgyszerelem volt, sztorikat fűztem köré, ezen olykor nevettem magamban.
Sőt, csináltam is a sztorijaimra, 7 éves koromban is már kb, aztán 14 évesen tudtam meg, mit csinálok.
Volt, hogy meg is mutattam valakinek.
Ruhán keresztül... De akkor is...
válasza:Tökéletesen átadtad és sikerült is megértenem. Először ha tárgyszereteted van az nem betegség hanem fétis. Azonban a történetek amiket kreáltál, egyfajta menekülés a valóság elöl ami viszont már tünet és ez már elsőre is leesett, még ha nem is tűnt úgy.
Azt, hogy "csináltam a sztorijaimra" és "ruhán keresztül" mutogattad, ezt nem teljesen értem, mit is akar jelenteni. Ha esetleg ez másképp is meg tudnád fogalmazni azt megköszönném és továbbra is kíváncsi vagyok, hogy pontosan mikor és hogyan és milyen hosszan történt az a gyerekkori bántalmazás.
Ez a tárgyszerelem a fétis?
Ma már amúgy inkább örülök neki, mert (úgy gondolom) sikerült annyira visszaszorítanom, hogy nem okoz problémát a mindennapokban, pl. bőven tudok másról is beszélgetni, ha valamire koncentrálnom kell, sikerül, vagy ha nem, nem emiatt nem sikerül.
Érdeklődési körré fejlődött és szívesen olvasgatok róla a neten, sokszor angolul. Pl ami most van, arról magyarul nagyon kevés infó lelhető fel a neten, de angolul annál több.
Így viszont, kontrollálva, ésszel használva nagyon ki tud kapcsolni. Például ezért se "viszem haza a munkámat".
Ki tud kapcsolni, hogy ne (az amúgy pocsék) munka miatt sajnáltassam magam állandóan illetve ne a többi dolgomon görcsöljek folyamatosan.
Ettől még ezek is gondok, adottak, megoldandók, de van valami, ami segít, hogy ne 0-24 a gondokból álljon az életem.
A csináltam... hát... a masztit értem alatta.
Amúgy ezt már nem privátban kellene folytatni? Már ha van kedved. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!