Más is úgy látja, hogy egyre magányosabbak az emberek?
24 éves vagyok, még soha nem volt barátnőm, azonban régebben viszonylag élénk társasági életem volt, ami mostanra teljesen eltűnt. Lehet, hogy ez is az életkorral van összefüggésben, minél idősebb az ember, annál magányosabb, nem tudom.
Úgy érzem, hogy a kortársaimhoz képest le vagyok maradva, még mindig úgy élek mint egy kamasz. Egyetemista vagyok, büfészakra járok, már másodjára,van már egy kegyelemkettes diplomám, ami szintén büfészakos, gyakorlatilag azt sem tudom miből van, csak van. Talán ez az egyetlen "pozitív", esetleg "sikeres" dolog az életemben.
Lassan jön a szilveszter, amit valószínűleg ismét tök egyedül fogok tölteni, zsinórban már vagy harmadjára. Most is egyedül fogom tölteni a hétvégét, szokás szerint. Sőt, alapvetően a hétköznapjaimat is egyedül szoktam tölteni. Néha szomorkodom emiatt, és nem értem, hova tűnt az összes haverom. Az a legmeglepőbb, hogy egymástól függetlenül távolodtak el tőlem, tehát nem is ismerik egymást, külön-külön tartottam velük a kapcsolatot. Tehát még csak nem is az a helyzet, hogy volt egy haveri köröm, akik kirekesztettek, hanem egymástól teljesen függetlenül nem keresnek. Nem tudom mi történhetett, nem reagálnak a megkereséseimre.
A többi emberrel kapcsolatban is ezt figyeltem meg. Mindenki rohan, senki nem ér rá senkire. Sok olyan embert ismerek, aki szerintem titokban nagyon magányos, ugyanúgy ahogyan én is. Olvastam valahol, hogy manapság tényleg magányosabbak az emberek társadalmi szinten, pláne Budapesten, a társadalom fokozatosan atomizálódik.
Azt sem értem, hogy hová sietnek az emberek. Egy átlagos találkozás megbeszélése így zajlik: "Figyelj, 4-kor megyek x helyre, az tart kb. 5.ig, de 6-ra már megyek y helyre, szóval 5 és 6 közé be tudlak szorítani." Nem csak velem kapcsolatban, hanem amikor mások beszélnek meg valamilyen találkozót akkor is ez van. Így már sokszor nincs is kedvem az egészhez, hogyha csak "beszorítanak". (Ez nem azt jelenti, hogy bárkire is ráakaszkodok, sőt, viszonylag kevés találkozásra van igényem, viszont az ne "beszorítás" legyen, hanem töltsük együtt normálisan az időt anélkül, hogy nézni kellene az órát, és csak egymásra figyeljünk.)
válasza:Egyetemistaként hogyan lehetsz mindig egyedül? Én levelezőre jártam, nem is vagyok egy nagy társasági ember, nem vagyok túl közvetlen idegenekkel, de így is egy csomó csoporttársammal összebarátkoztam és még bulizni is eljártunk együtt. Pedig mi nem voltunk naponta együtt.
Lehet, hogy te vagy túl zárkózott, vagy túl nagy elvárásaid vannak.
Ez olyan könnyű szak, hogy -habár nappalira járok- heti 2 nap van suli, akkor is csak előadások, ami nem kötelező, szóval kb. 10 ember jár az 50-ből. Jóban vagyok velük, de sulin kívül mindenki elfoglalt. Szóval teljesen individualista az egész. Ráadásul mindjárt vizsgaidőszak, szóval még ez a heti 2 alkalom sem lesz.
A zárkózottsággal nincs problémám. Könnyen teremtek kapcsolatot az emberekkel, viszont az életkor előrehaladtával ezek egyre felszínesebb kapcsolatok. (Írtam is, hogy régebben viszonylag sok haver/barát vett körül.)
A túl nagy elvárásokban lehet valami. Sokszor volt olyan, hogy véget vetettem haveri, baráti kapcsolatoknak, mert megsértettek valamivel, amin nem tudtam túl tenni magam. De inkább egyedül, mint olyan emberekkel, akik idegesítenek. Bár így is majdnem ugyanolyan rossz.
válasza:Én havonta két napot jártam suliba, mindenki dolgozott mellette főállásban, sőt, sokaknak családjuk is volt. Mégis találkoztunk, csináltunk közös programokat.
Egy barátságban nem szabad mindenen megsértődni. Meg kell beszélni. Nekem inkább úgy tűnik, hogy ha neked nem tetszik valami, akkor teljesen lezárod és ezért vagy egyedül.
"Egy barátságban nem szabad mindenen megsértődni. Meg kell beszélni. Nekem inkább úgy tűnik, hogy ha neked nem tetszik valami, akkor teljesen lezárod és ezért vagy egyedül."
Ebben igazad van, én is próbálom első nekifutásra megbeszélni a problémákat, viszont ha valaki nem ért a szép szóból, akkor nincs mit tenni.
válasza:Nemcsak hogy magányosabbak, hanem szinte mindenkinek csak haverjai vannak, barátai szinte senkinek sem.
Épp ezért engem nem is igazán zavar, hogy mások társaságba járnak, én meg nem.
De most őszintén, látsz olyan embereket, akik alkalmasabb lennének mondjuk arra, hogy útitársként külföldre menj velük, vagy csak összejárjatok beszélgetni, kimenjetek sétálni, etc.?
Mert én nem igazán. Sőt még olyan netes felületet sem, ahol lehetne ismerkedni, barátkozni.
4 éve diplomáztam, a fősuli alatt még úgy-ahogy tartottam pár emberrel a kapcsolatot, akiket cseten ismertem meg.
Aztán lemorzsolódtak: voltak, akik külföldre költöztek, olyan, is aki szült.
válasza:Ez tény: Egyre több a magányosabb ember, siet a világ, netben elmerülnek s sok esetben a közösségi oldalakban elmerülve elhiszik, hogy van "társasági életük.
Az emberek személyisége az, ami nagy pecsétet nyom saját magukra.
Tudják azt, hogy magányosak, sokesetben sikertelenek, semmihez értőek, haladnak a szürke napjaikkal az egyre nagyobb számú szülinapok felé... Cső látás s kényelem (net, olyan munkák ahol alig kell kezükbe venni az irányítást, minden megvehető ami használható - kreativitás kihalóban)
Betokosodnak s megrekednek.
Saját életük nyomorusága helyett pedig mások életébe turkálnak... Az helyett hogy rendet tennének sajátjukban.
De:
"az igazság fáj"
gyávák pl önmagukkal szembe nézni s nem igen tudnának haladóképes tervvel/céllal elő álni, mert megrekedtek...s lehetne mesélni a gyengeségeikről, mentalitásukról, lelki állapotukról.
Nah igen, a megfelelő személy/személyek megtalálása értelmes társalgásra se egyszerű.
Az egyik legfőbb gond a fenti, a másik pedig a személyiség típusok.
(INTJ-T, INTP-T...stb)
A harmadik gond:
Manapság az emberek zöme semmihez se ért, csak a letett szakmájához, de van hogy ahhoz se 😂
Mivel nincs mihez értésük ezáltal nagyon leszűkül a kör témakörben s az ilyen hétköznapi unalmas/szánalmas témakörök untatnak s taszítanak.
Pl minden nap elmeséli valaki, mit takarított, főzött, kivel alpáriskodott egy sort, s apránként belemerülnek rengetegen a negatív dolgaikba s már-már adnék egy "szép tanácsot"
Sajnos tapasztaltam.
Amióta leváltam a "mókuskerekes" élet kezdéstől (valahol el kell kezdeni a karriert vagy csak a kezdő tőkét összeszedni), azóta magam dolgozok s kezem alatt 2 ember, kiknél a személyiségteszt s alkotás/mihez értés volt a "belépőjük".
Az épp eszűeknek, kik vannak még ki kell alakítaniuk a saját kis körüket s azokkal foglalkozni, szeretni s haladni.
A szürke egereket pedig átugrani.
Rengeteg mindent köszönhetek a családnak, a szűk pár fős baráti társaságnak, páromnak s értelmes 2kollégámnak. Persze minden oda-vissza adok-kapok elven.
Fejleszd önmagad, ismerd ki magadat s haladj egy szebb jövő felé, amit meg akarsz alkotni.
A megfelelő embereket pedig megtalálod út közben, HA nyitott szemmel jársz.
Légy jó, sok sikert s kitartást!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!