26 évesen egyedülálló vagyok és nem is állok készen kapcsolatra, nőként. Mi lesz így velem?
Autisztikus vagyok. Ha nem is autista (bár gondolkozom a diagnosztizáltatáson), de egy csomó jellemzője pont igaz rám. Sheldon Cooper vagyok.
Pl egyszer mondtam valakire, hogy nem igaz, hogy nem tanulta meg ezt és azt (emberi viselkedésről volt szó). A többiek helyesbítettek, hogy ezt nem megtanulni, hanem érezni kell. Hááát... Én nem érzem. Cserébe igyekeztem odafigyelni rá, rögzíteni.
Jelenleg lelkileg és élethelyzetileg se érzem magam késznek.
Idén szeretnék egyébként új életet kezdeni.
Volt már egy 8 hónapos kapcsolatom, életem egy nagyon kiegyensúlyozott, kevésbé stresszes, szabadidővel teli időszakában. Ez a férfi nárcisztikus volt és igazából réges-rég ott kellett volna hagynom, nem pedig hagyni magam sebeket szerezni.
Lassan egyébként szülnöm kellene, de félelmeim vannak fentiek okán és nem vayok igazán jól sem.
Mi a véleményetek?
Baráti köröm házasodik, gyerekek jönnek.
Túljátszod a szereped, 26 évesen 16 éves agyi szinten vagy.
Gondolom marha érettnek érzed magad a többieknél.
Ezt hogy érted hogy idén szeretnél új életet kezdeni? Az ember vagy meghoz egy döntést, vagy nem! Az azonnal beindul nem holnap és holnapután fogok csak majd mást csinálni, addig pedig csinálom szarul…
Egyébként én is 26 évesn találtam meg a mostani párom.
Én hagynám a helyedben ezt a diagnosztizálás jellegű dolgot, ugyanis mindenkinél lehetne találni valami “hibát”, ez olyan közhely, mint az, hogy ha elmész az orvoshoz biztos talál “valamit”... minek cimkézed magad? Ez jobb? Ráadásul szakember sem vagy. Van erre egy mondás: “ ki szakmàjának nem mestere, hóhéra annak.”
Kb mint amikor mindenki halálos beteg vagy minimuk rákos, ha én akarom diagonsztizálni adott esetben egy betegségemet... Szerintem ez az út baromira gáz…
Ha valamit kényszernek érzel az nem jó.
Szülni meg lehet 40 évesen is.
Te még nem tartasz ott,mint mások,nincs ezzel gond.
Az 1es válaszoló szerintem összetévesztette a segítő fórumozást az ellenségképkereséssel.
Szar lehet neki.
ha megfelelő intelligencia szinted is van és nem csak érzelmi ürességed, akkor jó helyzetben vagy
az új életedben miket tervezel?
40 évesen, amikor a szervezetem se olyan már meg a hozzáállásom se tud olyan lenni.
60 éves ember meg már öreg (ugye akkor lenne 20 éves a gyerekem).
Nem mondanám, hogy lenne bennem érzelmi üresség.
Az intelligenciaszintem nem a legjobb, de ne ez legyen már a mérőszám.
Pont az esik rosszul, ha közlik, hogy á nem vagy beteg, minek diagnosztizáltatni...
Fogalmatok sincs, milyen dolgaim voltak kicsiként, miken mentem át, mik miatt voltak beilleszkedései nehézségeim, mikkel küzdök máig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!