Sokan vagytok egyedül barátok nélkül?

Én pl.

15 éves korom óta érzem magam magányosnak, barátnőm sem volt még:( Nem tudom minek élek....

21F

A legfájóbb dolog, hogy valószínűleg mind emberekkel vagyunk körülvéve, és családtagokkal, mégis olyan üresek, semmitmondóak az éjjelek, a nappalok is mind ugyan olyanok, mintha már semmi és senki sem akarna kiszakítani ezekből a szürke hétköznapokból, és sötét ködös estékből. Voltak rá próbálkozásaim, lehet, hogy csak én gondolom magamról, de jó szociális képességeim vannak, mindenre találok megoldást, könnyen feldobom a hangulatot bármilyen társasági körben is legyek, mégis én vagyok az mindig aki hátra marad, biztos mert sok esetben elengedem magam és felhozom azokat a témákat amik igazán foglalkoztatnak, és másokat akár megrémíthetnek, az az élet értelme vagyis inkább értelmetlensége, itt vagyunk "megadatott" az élet, mivel nincs egy nagy égi ember aki megadná a célokat, csak magunknak szabhatjuk meg, persze mind várunk egy másik félre aki majd célt adhat vagy a célunkká válhat, vagy vele haladunk tovább, de a vég mindig elkerülhetetlen és ugyan az, és akkor én mindig megkérdezem, hogy tényleg ennyi lenne tényleg valóban ebből állna az élet? Nem látok már semmiben sem megváltást, és jót, minden sablonos, persze várhatok arra, hogy majd valaki bevilágítsa egy barát vagy színessé tegye egy barátnő, de valószínűleg mind hiába ha úgysem éljük túl, minden nap világvége van valakinek, aki örökre meghal, és ha úgyis ugyan az lesz a vége akkor csak egy rossz játék amit azért játszok, hogy szenvedjek, mégis nem mindegy ha hamarabb kikapcsolom, és akkor minden olyan lesz mint régen, mintha ez meg sem történt volna, mintha meg sem történtem volna... na igen ilyenen gondolkozom, túlságosan is régóta vagyok egyedül...

22/f

36leszek..nincs baratom..

Es semmi szuksegem ra..nagyon erős jellem vagyok..nem csak irom h nem kell tenyleg igy is van..eddig minden emberben csalodtam..

Es nem is akarom h szeressenek..sőt az utalat őszintèbb..