Ti gimis barátokkal mentetek egyetemre? Velük voltatok/vagytok egy koliszobában/albérletben? Van olyan, aki egyedül ment, és egyetemen találta meg a neki való társaságot, barátokat?

Nekem nagyon jó barátnőim voltak gimiben, velük jártam nyaralni, suli után is sokat voltunk együtt. Kb 15 éve nem beszéltünk, megszakadt a kapcsolat.

Ez a "barátokkal megyek egyetemre" nálam nem értelmezhető. Barátokkal moziba megyek, az egyetem más tészta.

38N

Volt olyan osztálytársam, aki ugyanarra a szakra jött, de a továbbtanulásba nem haveri alapon kell dönteni. Jóban voltam/vagyok vele (így egyetem után is), de ő albérletbe ment, én kollégiumba (ahol abszolút nem volt ismerősöm). És az egyik legközelebbi barátomat is egyetemi gólyatáborba ismertem meg (ő is albérletbe ment), viszont sok közös órám volt vele, meg sokat lógtunk együtt, még mindig tartjuk a kapcsolatot.

Tehát ha véletlenül nem találnál közeli barátot gimiben, akkor az nem befolyásolja az egyetemi tanulmányaidat. Felnőtt emberek lesztek addigra, plusz az egyetemen nagyon könnyű ismerkedni (eléggé sokszínű a társaság).

Amúgy középsuliban nekem elég sokat változott a társaságom. Nagyon megromlott a kapcsolatom az akkori legjobb barátommal (aki szintén osztálytársam volt, általános iskolában is) és 12. osztályban már nem is beszéltünk egyáltalán. Mind a ketten megtaláltuk a saját társaságunkat. Tehát emiatt se aggódj, idővel bőven változhat a dolog.

Hát sajnos nem :(

Én nagyon szerettem a gimis barátaimat, de közülük csak egy lány jött ugyanerre az egyetemre és karra, viszont másik szakra. Teljesen máshogyan vannak az óráink, szóval hiába járunk egy helyre, nagyon ritkán tudunk találkozni. A többeikkel (akik más városban, más egyetemen tanulnak) pedig pláne. Nyilván nem ez alapján kell választani, de én pl. örültem volna annak, ha együtt lehetnénk és pl. együtt is lakhatnánk, mert ők tényleg gyerekkori barátok, kiskorunk óta ismerjük egymást és nagyon jóban vagyunk.

Én azt tapasztaltam, hogy az egyetemen már sokkal nehezebb ismerkedni és barátkozni. Persze, van akivel jóban vagyok, de ezek inkább ilyen felszínes és kényszer ismertségek pl. együtt várunk óra előtt és "muszáj" beszélgetni, hogy elüssük az időt vagy valakitől el kell kérni az anyagot, ha hiányzik stb. Nem az igazi. Valamint elsősként rossz volt, mert szinte mindenkinek volt egy barátja vagy ismerőse, akivel együtt érkeztek és őket szét sem lehetett robbantani, másokhoz pedig nem igazán szóltak hozzá. Én pedig ugye egyedül voltam... A szobatársam is ilyen "kényszer" ismerős, mert együtt lakunk és emiatt együtt kell élni, de amúgy ennyi. Nem tudunk miről beszélgenti, nincsen bennünk semmi közös.