Teljesen egyedül vagyok, mit csináljak?

Úgy érzem el kell mondanom, hogy mi bánt engem:

2017-ben még egy teljesen optimista ember voltam, volt egy nagy álmom (műsorvezető akartam lenni a Debrecen Rádió FM95-ön), megismerkedtem a rádió egyik műsorvezetőnőjével, akit nagyon megkedveltem. Elkezdtünk beszélgetni, áprilisban közöltem vele, hogy szeretnék műsorvezető lenni az Ő rádiójában, illetve azt, hogy Debrecenben szeretnék élni. Egy hónappal később találkoztunk is személyesen, május végén felköszöntöttem a születésnapjára, de a meglepetésnek szánt telefonhívásomnak nem örült. Június 02.-án a rádió megszűnt, a lány (hívjuk őt A-nak) elkezdett megutálni július 26.-án "A" letiltott engem mindenhol, az is fájt nekem, hogy én láttam a Virágkarnevál kommentátoraként a TV-ben, jelenleg a DTV híradóját illetve egy helyi értékekkel foglalkozó műsort vezet.

Utána elkezdtem kétségbeesetten írni a Debrecenbe élő, tanuló lányismerőseimre hogy költözzünk össze, egy másik lány (legyen Ő B, azt mondta, hogy két éve van az egyetemből, erre B összejött egy másik sráccal. Akkor éreztem úgy, hogy Debrecen már nem lehet az otthonom többé. Szóba jött még az is, hogy Kecskemétre vagy Győrbe költözök, esetleg elhagyom az országot és máshol próbálok szerencsét, de idén nyáron döntöttem el, hogy Budapestre fogok költözni. A költözés napján sokat sírtam, amikor az IC vonat elhagyta Debrecent, ami egyet jelentett azzal, hogy az álmaim szertefoszlottak. Kerestem Budapesten munkát és most árufeltöltő-pénztárosként dolgozok egy szupermarketben.

Négy hónapja Budapesten élek és teljesen egyedül érzem magam, nincs akivel elmenjek meginni egy kávét, nincs akivel elmenjek egy jó filmet nézni, nincs akinek kiönthetem a szívem.

Munkahelyen ez a nyomasztó érzés is megjelent, amióta novemberben egy harmadik lány (legyen Ő C) is nálunk kezdett dolgozni. Nekem C nagyon bejött, viszont mindenkihez szólt valamit, de hozzám sehogy nem akartam beszélni. Írtam neki egy levelet, hogy nagyon tetszik, meg hogy szeretnék vele randizni. Ő erre csúnyán kikosarazott engem. Csökkent az önbizalomhiányom, ami azzal is járt, hogy nem volt kedvem dolgozni, szóval hanyag voltam. A cégnek, ahol én is dolgozom meghirdetett egy toborzási programot.

A LÉNYEG MOST JÖN:

Gondoltam, hívhatok ide valakit, akivel jól ellenék munkaidőben is, illetve az egyedüllétem is megszűnne, viszont én hiába hívok valakit 100.000 Ft bónuszért, hogy nálunk dolgozhasson, nem akar senki se jönni. Megpróbáltam cégen belül megoldani a problémát: elmentem más budapesti üzletekbe benézni "próbavásárlást" csinálni, kevés sikerrel.

Nagyon szeretnék egy fiatal lányt behozni a céghez, hogy nálunk dolgozhasson.

Mit csináljak? Mit tegyek, hogy rávegyek valakit, hogy nálam dolgozhasson, vagy már semmi nem segít?

Nem akarok életem végéig egyedül lenni