Mielőtt teljesen begubózok, mit tehetnék?

Nemrég kezdtem az egyetemet. A természetemnél fogva sosem voltam az a nagy társaságba járós, középpontba kerülős; de eddig nem volt gondom, mert pár barátot mindig tudhattam magam mellett, és ez eddig elég is volt. Mostanra azonban velük, a gimis haverokkal alig-alig beszélek, soha nem akarnak ráérni (a többségük szintén komolyan tanul és/vagy barátnőzik); az egyetemen pedig két-három emberrel szoktam dumálni, de sulin kívül semmi nincsen. Kezdek egyre jobban tehát magamba fordulni, ebben a félévben a tanuláson kívül szinte semmi értelmeset, semmi szociálist nem csináltam (sportolgatás, meg egy-két hobbi van; de mindet egyedül); és félek, hogy ha még várok (nem tudom mire), akkor lassan visszafordíthatatlan lesz.

Hogyan tudnám elkerülni a magányosságot? Muszáj radikálisan megváltoznom és szórakozóhelyekre, kocsmákba járnom; hogy ne legyek ennyire egyedül?

Légyszí főleg azok írjanak, akik megértik a helyzetemet; vagy jártak már így és megoldották valahogy.

Köszönöm a segítséget!