A legtöbb férfi miért minket nőket okolnak azért, hogy nem találnak párt maguknak?

Dehogy a legtöbb :) Csak a normálisabbja nem fakad itt ki naponta, ezért tűnik soknak. Itt csak a problémázás megy, azok nem írnak, akik jól boldogulnak.

Akik meg a nőket okolják, hát gondolom két választásuk van: beállnak a tükör elé, és az ott látható egyénen kérik számon a sikertelenséget, vagy marad a másik, hogy démonizálják a nőket. De ez általános, a bármilyen téren nehezen haladó emberek hajlamosak másokat okolni, illetve a sikert leszólni “neked könnyű, szerencséd van, a te helyedben én is...” stb.

De ezzel nincs mit kezdeni, nem tudsz más gondolkodásán változtatni. Mikor azt magyarázza egy láncdohányos, hogy te szerencsés vagy, amiért el sem kezdted... ugyan minek mennél bele a vitába? Hát hagyd, ki-ki úgy dühöng és hibáztat mást, ahogy jólesik neki. Te meg kapsz egy jó kis szűrőt, hogy az ilyen fiú-férfi nem jó partner, mert valószínűleg kapcsolaton belül is hajlamos mindenért a másikat hibáztatni, holott egy párkapcsolat mindig két ember munkájának az eredménye. Ha jó, ha rossz. De még akkor is, ha el sem kezdődött... :)

Mindig a nő választja ki az adott férfit, akik a nőket okolják, valószínűleg sokszor kerültek olyan helyzetbe, hogy hátrányt szenvedtek más férfiakhoz képest, nem őket választották.

Ennek sok oka lehet, van aki siránkozik, de nem tesz semmit, nem fejlődik, ez az oka, van akit külseje, vagy egészségi állapota miatt nem választanak, vagy e téren esélyei jelentős mértékben kisebbek.

Én azt gondolom, hogy az alapvető probléma biológiai: a nőknek elképzelhetetlen, hogy egy pasiban milyen erős a szexuális ösztön, a szexhiány pedig emiatt szinte azonnal nagyon erős frusztrációt szül.

Ettől persze még igazad van kérdező, csak szerettem volna rávilágítani a kiinduló okra.

Tudod, mindig könnyebb másokat vádolni, mint a saját hibáinkat belátni. Ilyen egyszerű ez.

Az, h te hogyan találod meg a hozzád illőt, nos, az a lényegi kérdés. Gondolom, nem a "férfiak többsége" az, akivel párkapcsolatot szeretnél, hanem csak egy példány kell neked.

Én nem okolom a nőket és én sem "csak" szexre keresek társat magamnak.

Viszont számtalanszor előfordult velem hogy neten összeismerkedtem nőkkel és már az első randin megjegyezte a hölgy hogy neki szüksége van heti legalább két szexre és örülne ha én fizetnék a közértben bevásárláskor de szülni és házasodni azt végképp nem akar mert elég volt neki egyszer. Szóval szomorú de ebben az esetben inkább vagyok egyedül mint azzal aki csak kihasznál egy életen.

"csak az a baj, hogy ebből a 100-ból 99 csak szexet akar"

Érdekes módon az én fiaim a lányokra is ezt mondják. Mármint hogy egy-két éjszakás alkalmakra bármikor, tartós elköteleződése alig-alig 'vállalkozik' leány.

Én (46F) mindig azt mondom, hogy kettőn áll a vásár.

Mondjuk rólam azt kell tudni, hogy nem vagyok ápolatlan és igénytelen. 5 éve hagyott el a párom 15 év után. Azért időbe tellett, hogy társkeresőzzek, ismerkedjek.

Én pl nem alkalmi szex párti vagyok, nekem mindig komoly normális kapcsolataim voltak, a szüleimnél is ezt a mintát láttam srácként, hogy elfogadjuk, tiszteljük egymást és önmagunkat a kapcsolatban. Őket pl valóban a halál választotta el.

Node. A szakítás után 8-10 hónappal éreztem magam nyitottnak arra, hogy ismerkedjek, akár kapcsolatot építsek.

A következő dolog történt: az első lány, azaz 30as nő akivel megismerkedtem, nem tudott viselkedni. Megérkeztünk valahová, kiszállt a kocsiból és ment be. Nem várta meg hogy kiszállok, bezárom, együtt menjünk. Elhívta a barátnőit bulizni, én mindössze annyit kértem, hogy érjünk oda 9ig,mamíg nem kell belépőt fizetni. Addig szarakodott, hogy 5 perccel lekéstük, erre azt mondta, hogy mit vagyok úgy oda, fizessem ki mindenki belépőjét. Másik alkalommal is eljött és azt mondta nincs nála pénz stt. Tehátkifejezetten lehúzásra játszott, tiszteletet semennyit se tanúsított, közönséges volt, lekezelően beszélt, egy hét után elköszöntem tőle.

Úriember maradtam,mnem küldtem el a ....csába.

Következő leányzó egy birtokló, érzelmi zsaroló drámakirálynő volt, aki előzőleg elfogadta, hogy járok haverokkal szórakozóhelyekre, és ha ő éjszakás, én akkor nem fogok itthon ülni (messze isnlaktunk egymástól), amikor volt szabadidőnk, igyekeztünk eltölteni. Aztán mégis behisztizett, kitörölt a face ismerősök köszül. És mondta is,mhogy szakításnak szánta. Én ezt helyben hagytam,mmert nálam nem pálya, hogy nem megbeszélünk valamit, hanem játszmázunk. Persze utána már mondta hogy nem úgy gondolja, beszéljük meg, de elhatárolódtam, mert mondom egy hónap után ez van, mi lesz itt később.

A következő leányzó kérdés nélkül gyújtott rá a kocsimban, és kikérte magának, hogy szóvá mertem tenni. Amúgy a habitusa ugyanaz volt kb mint a lehúzós elsőnek, semmi tisztelet csak követelőzés. Aztán aki ezt a hölgyet követte, annak meg folyamatosan hibakeresési komplexusa volt. Még azt is szóvá tette,mhogy fogom a kanalat, hogy hajolok a tányér közelébe, hova teszem a szalvétát, kicikizett az ajándékom miatt, hogy miért vittem neki olyat, látok nála hasonlót? Stb. Az összes együtt töltött idő olyan hangulatban telt, mint egy állásinterjú vagy vizsga. Két hónapig bírtam mellette, próbáltam alkalmazkodni, de nem lehetett. Ő semmiben nem volt alkalmazkodókész vagy tiszteletteljes, elvárásai azonban voltak és folyamatosan kötekedett.

Akit ő követte, az kb ugyanez, vezetés közben belém köt,mhogy "te mindig ilyen lassan tolatsz?" De olyan hangsúllyal, hogy nem kommentálnám. Kérdezi, hogy hogyhogy nincs gyerekem, mondom viccesen, későnérő vagyok. Erre ő: "igen, abból is látszik, hogy felhajtva hordom a nadrágszárát" stb ez így leírva nem cucc, de élesben a folyamatos csipkelődő megjegyzései 2db találkozásig fértek bele. És akkor nem beszéltem azokról az agyhalottakról, akik képtelenek voltak kimondani, hogy nem jövök be nekik, ehelyett inkább hetekig találkozgattak(!!!) Nem értem miért. Majd a végén ilyen hülye kifogásokkal hátráltak ki, hogy nem érnek rá, más dolguk van, de valahogy nem éreztem igaznak, inkább csak kényelmetlen lett volna kimondani, hogy nem érez kémiát vagy bármi mást. Én akiknek tök őszintén mondtam, hogy se ő se én nem tehetünk róla, de a kémia nem indult be, érdekes, azokkal a nőkkel a mai napig baráti viszonyban vagyunk. Szóval én ezek ellenére nem hibáztatom a nőket,mlehet, hogy csak én fogtam ki a legalját érzelmi intelligencia és jómodor terén, de sajnos a fentiek empirikus leiratai a valóságnak.

Egy éve feladtam, nem társkeresőzök. Néhány linket majd beteszek a sztorijaimról, melyek valósak.

Üdv egy minden reményét még nem vesztett fickó, aki nem tagadja, hogy belefásult.

7es vagyok, ez is velem történt

Annyira lehetetlen kérés, hogy az autómban ne gyújtson rá?

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Mégegy csemege

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__emberi-tulajdonsagok..

A legtöbb szingli nő miért minket férfiakat okolnak azért, hogy nem találnak párt maguknak?

Nagyon szánalmas amiket itten egyesek leírnak.

Mégis mivel lenne nekünk könnyebb mint a nőknek? Ja igaz, 100-an állnak sorba..csak az a baj, hogy ebből a 100-ból 99 csak pénzemet akarja.

Alapból egy férfi nem jön össze egy igénytelen nővel és ugye a sok nő beszélgetni se tud. És majd mikor finoman visszautasítják akkor megkapjuk, hogy "hülye majom, kihasználjuk a nőket, és stb.

Nem akarok senkit sem megbántani, de nem mi férfiak tehetünk arról, hogy nem tudnak egyes nők párt találni maguknak (vagy csak egyszer használatosak).

Nyugodtan lehet szidni, de az igazságot írtam le.

Minden tiszteletem azok a nők iránt akik nem a férfiakat okolják.