Ti nem bánjátok hogy a modern korszakba születtetek bele?

Én meg azt kívánom hogy bárcsak később születtem volna. Ahol már létezik űrturizmus, robotok. Fejlettebb orvostudomány. Ellenszer minden betegségre. Ahol már a vakok is látnak, süketek hallanak, bénák újra járnak-mozognak.

Nem értem te minek akarsz visszamenni kérdező. Én lányként biztos hogy nem mennék vissza abba a pokolba. Örülök hogy egy olyan korba születtem, ahol már a nők kivívták maguknak az egyenlőséget.

Azt mondja, hogy akkor akar élni, amikor a világháború volt 😂😂😂😂

Kis gyerek, túl sokat call of duty-ztál. Nem akarsz te oda vissza menni. Le merem fogadni egy tyúkot nem tudnál levágni, nem, hogy átélni azt, ami ott volt.

Tanulj inkább, láss világot, mert akkoriban az embereknek erre nem nagyon volt lehetőségük. Ha valaki eljutott a Balatonra az már nagy szàm volt. Örülj, hogy viszonylag jólétben élhetsz.

Nagyon jót kérdeztél, imádom az ilyen témaboncolgatásokat.

Szóval a válaszom: is-is. Igen is meg nem is.

1972-ben születtem, tehát 46 éves ffi vagyok. Az én gyerekkoromban már ismert volt a modern technika néhány vívmánya, sőt az ellenkező híresztelések ellenére elérhető is volt sok minden. Nagyon műszaki és haladó szellemű srác voltam. Szerettem élen járni. 1978-86 volt az általános suli, majd 1990ig a középsuli ideje. Akkortájt szinte afféle státusszimbólum volt, hogy 1980 körül nekem volt az egész iskolában számológépes kvarcórám, meg olyan tollam, amiben óra volt beépítve. Középiskolás koromban elsők között volt otthonra számítógépem. (Ertők számára: Sinclair ZX Spectrum 48k) Szerettem a Quelle katalógusokat nézegetni, sok vágyam is volt, pl a mikrokazettás kismagnó, walkman, cd játszó stb. Közepes anyagi helyzetünkben ezek jelentős része meg is valósult. Videónk is aránylag korán lett. Később dvd is.

De!!!! Eszem ágában nem volt semmit sem lecserélni, azon izgulni, hogy jűjjajjajj "kijött" meg "megérkezett" az "ÚJ..." akármi és azonnal dobjam/adjam el a korábbit és szolgalelkű konzumidiótaként mantrázzam az "új, új, új" szót és álljak be a sorba.

Na és pont ezért is szerettem a 70es 80as években gyerek, a kilencvenes években fiatal lenni. Nem volt ez a fogyasztói cseremánia, ha megszereztél valamit, örültél neki, használtad, tartósak is voltak a cuccok. Tehát én az élhető technokrata életet szeret(t)em, amikor már voltak vívmányok, de nem a tervezett avulás jegyében, nem volt ez a konzumer idiotizmus, nem is akarta rád tukmálni senki, hogy mindent örökké cserélgessél.

Példa: tetszett nagyon az az órás rádió, ami sok amerikai filmben is szerepel az éjjeliszekrényeken, piros ledkijelzővel mutatja az időt és rádióval ébreszt.

1987-ben, diákkoromban, Münchenben a Quelle áruházban vettünk egyet szüleimmel. A MAI NAPIG HIBÁTLANUL TESZI A DOLGÁT!!!!! Imádom, itt van most is és meg nem válnék tőle.

Mobilom is aránylag korán lett, Westel 900nál, egy Nokia 2010 féltégla. Mit össze bastattak egy két évre rá a haverjaim, hogy miért nem cserélem kisebbre ezt a féltéglát. Én ezt mondtam: mert ez a telefonom, és semmi baja.

Tehát a zombiapokalipszistől én is agyfasst kapok, és ettől a rohanó fogyasztói őrülettől is. Ugyanakkor szerettem, szeretem a hasznos modern vívmányokat. De csak ha tartósak. Nekem nem csak anyagi és erkölcsi (környezetvédelem pl) szempontból utálatos ez a mai konzumer fogyasztoid rohanó fassság, hanem pl pszichésen is zavar, hogy az okostelefonom állandóan frissíteni akar és új dolgokat kell megtanulni, új funkciók jönnek, legtöbbször hótfelesleges szines szagos baromságok, nem kell nekem macskapofás nyúlfüles szelfi, meg a facebookon és az instagramon kívül nem használok más portált és nem is akarok.

Nekem jó volt az orsós magnó, a kazettás is, a lemejzátszó és a cd is. Maga az, hogy mobil lehet telefonálni, nagy vívmány volt, de ma már azért nem tolok bele egy laptop árát telóba, hogy egy év múlva avuljon.

Nekem az autóim is arról szóltak, hogy hosszútávon használjam őket. Imádtam és imádnám ma is, ha tehetném a klasszikus sportkocsikat. Pl egy 944S2-es 6,mmajd egy vérbeli "békalámpás" léghűtéses 911 Carrera 7 évig volt a kocsim. Nem csereberélgettem, hanem hosszútávon tartottam őket, elégedetten.

A családi házunkat sem cserélgetjük kétévente, mert "kijött' egy új építés mód, ha betörik az ablak, akkor se dózeroljuk le a házat, csak üvegest hívunk. Hogy ezt miért nem lehet a többi dologgal is így tenni, nem értem.

Lavírozok a modern vívmányok kihasználása és a számomra teljesen elfogadhatatlan fogyasztói társadalom között.